I. Omár, Mohamed próféta második kalifája (utódja) személyében az iszlám világbirodalom megalapítója szállt sírba 64 évesen. A kalifa feladta a politikai vezetés mellett az iszlám vallás megőrzése volt, amint azt Mohamed próféta (632. VI. 8.) örökül hagyta. A kalifáknak azonban vallási vezető szerepük, az iszlámot értelmező feladatuk nem volt. Omárt 634-ben Abu-Bakr utódjaként választották kalifának. Mivel Mohamed nem jelölte ki utódját, Abu-Bakrot 632-ben némi harc után nevezték ki első kalifának, hiszen ő is, akárcsak Mohamed, a koraisita törzshöz tartozott, és a próféta egyik legrégebbi harcostársa volt. Abu-Bakrnak, aki a kalifa címet csak két évig birtokolta, meg kellett oldania, hogy a híveit, akik az iszlámot Mohameddel azonosították, a próféta halála után is megtartsa az iszlám vallás kötelékében. A kiválási mozgalom legyőzésével teremtette meg Abu-Bakr annak az expanziós politikának az alapjait, mely azután I. Omár idején bontakozott ki.
