A magyar hadvezérek Mohács után született nemzedékének legjelentősebb személyisége gróf Pálffy Miklós (1552-1600) volt. Első azon köznemesek közül, akik éppoly otthonosan mozogtak a magyarországi hadszíntéren, mint a császári udvarban és a Haditanácsnál. Komáromi, majd érsekújvári főkapitányként a török elleni hírszerzés irányítója volt, s így éppoly kitűnően ismerte az ellenség helyzetét, harcmodorát, mint állandó katonai élelemszállítóként a zsoldosok fizetésének, ellátásának problémáit is. Pálffy, noha a császári haderő vezetésében nem jutott meghatározó szerephez, a háború folyamán megtalálta a hangot az idegen főtisztekkel. Főként könnyűlovas csapataival számos jelentős sikert ért el. Irányítója volt Nógrád bevételének (1594), Esztergom visszafoglalásának (1595), meghatározó személyiség Győr felszabadításában (1598). A legfontosabb török támaszpontok (Buda, Fehérvár) ostromával, a hajdúknak a török hátországba küldésével, diverzánsakcióik megszervezésével a védekezés helyett a támadást, a kezdeményezést próbálta meghatározó taktikai alapelvvé tenni. Pálffy 1600. április 23-án bekövetkezett halálával, az egyetlen olyan magyar hadvezér szállt sírba, aki a háború alakulásában érdemi szerepet játszott.
