Groza Bácsiban született 1884. december 7-én. Politikai tevékenységét a Román Ifjúsági Szövetség tagjaként kezdte, 1918-ban az erdélyi alkotmányozó gyűlés képviselője lett. 1920-27 között többször választották a román parlament képviselőjévé, a Néppárt jelöltjeként. 1921-ben, illetve 1926-27-ben több román kormányban miniszteri tisztséget töltött be. 1933-tól a kommunistákkal együttműködő Ekésfront (Frontul Plugarilor), a falusi nincstelenek pártja alapítója és elnöke. A II. világháború után megalakuló kormányokban 1944-45-ben miniszterelnök-helyettes, 1945 márciusa és 1952 júniusa között az ország miniszterelnöke. Ellenezte a romániai magyarság kollektív felelősségre vonását, ugyanakkor elérte, hogy az 1947.évi párizsi békeszerződés szentesítse Észak-Erdély visszaszerzését. 1947. december 30-án Gheorghiu-Dej-zsel együtt lemondásra kényszerítette az uralkodót, s kikiáltották a Román Népköztársaságot. 1948-ban államosították az iskolákat, 1949-ben megkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását. 1952-58-ig a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke. Szépirodalmi tevékenységének legfontosabb darabja személyes élményeit megörökítő börtönnaplója, az 1945-ben megjelent A börtön homályában. A magyar irodalommal is behatóan foglalkozott, Arany Jánosról tanulmányt is írt.
