Az olasz reneszánsz egyik kivételes tehetségű vígjátékírója, aki az első modern értelemben vett publicistának tekinthető Arezzo-ban született 1492. április 20-án. Műveiben kora társadalmának vezető személyiségeit ostorozta, emiatt a pápák és a királyok hol üldözték, hol hízelegtek neki. Szatirikus és szabados költeményeivel botrányos és sikeres írói pályát futott be. A politikai élet fontos alakja volt, az "Isteni Pietro Aretino, a fejedelmek ostora" . Élvezte kora kimagasló művészeinek - többek között Tizianónak - barátságát. Később összes művét - vígjátékait (Udvarmester, A filozófus), tragédiáit és szentekről írt életrajzait - megtagadta, kivéve Levelei című gyűjteményét, amely a kor kulturális és politikai életének monumentális dokumentuma, s amely a kiadást követő egy év alatt tíz újranyomásban látott napvilágot. E műve az 1534-ben megjelent fő művét, a Beszélgetéseket folytatta. Ebben a kurtizánság intézményét mint testi és erkölcsi prostitúciót, és mint a válságát élő társadalom tipikus jelenségét elemezte. Válogatott írásai 1959-ben jelentek meg magyarul. A Beszélgetéseket A hetérák tudománya címmel 1921-ben adták ki magyarul, de Bécsben.
