Baruch Spinoza Portugáliából Hollandiába vándorolt zsidó kereskedőcsaládból származott, Amszterdamban született 1632. november 24-én. Filozófiai tételeit egzakt módon, geometriai formában próbálta kifejteni. A descartes-i kettős szubsztancia elvével szembeszállva lényegében materialista filozófiát dolgozott ki panteista formában. Eszerint a szubsztancia egy, örök és végtelen, a gondolkodás és a kiterjedés ennek a szubsztanciának a lényegéhez tartozó tulajdonság, attributum. Száműzte a szubsztancia fogalmából a célkitűzés, a teleológia idealista- vallásos képzetét, csak az okságot és a törvényszerűséget ismerte el. Gondolkodása alapvetően metafizikus volt, a fejlődés problémáját megkerülte, nem is tudta megoldani az anyag és a szellem viszonyának a kérdését. Metafizikus természetfelfogása ellenére számos dialektikus gondolatot is felvetett, mint pl. hogy "minden meghatározás tagadás", vagy "a szubsztancia önmagának oka". Állást foglalt a humanizmus elve mellett, az ember harmonikus fejlődésének gondolatát hirdette. Megpróbálta feltárni a vallás és az elnyomó politikai hatalom közti összefüggéseket. Fő művei a Tractatus theologico-politicus (1670) és az Ethica (1677).
