1938-ban csatlakozott az Indokínai Kommunista Párthoz, ahol propagandával és tagtoborzással foglalkozott. Katonai karrierjét a franciákkal szembeni ellenállási mozgalomban kezdte. 1963-ban Dél-Vietnamba ment, ahol tagja lett a Vietkong főparancsnokságának. Máig ő a legismertebb a kommunisták oldalán harcoló dél-vietnami tábornokok közül. A vietnami háború utolsó fázisában ő irányította Saigon 1975. évi bevételét. 1978-ban védelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, később azonban kegyvesztett lett. Az ok egy 1982-ben megjelent, de azonnal bevont könyve volt. Az Egy 30 éves háború tanulságai című művében ugyanis napvilágra hozta a nyilvánosság előtt egységet mutató kommunista vezetők ellentéteit és versengését. A tábornok könyvében nevetség tárgyává tett számos északi katonai vezetőt is, akik nem hittek igazán csapataik győzelmében és hírükkel ellentétben nem a déli harcokban tűntek ki, hanem a bombáktól távol, fenn északon éltek kényelemben. A szerző mindezek mellett kíméletlenül rávilágított a rendszer bürokratikus otrombaságaira is. "Bűnét" azzal tetőzte, hogy az 1980-as évek végén a politikai élet demokratizálását sürgette Vietnamban.
