 |
(MTI/AFP/AP) - Pinter a II. világháborút követő drámaíró nemzedék egyik nemzetközileg is legismertebb képviselője. Az irodalmi Nobel-díjat 2005-ben ítélték oda neki. Legismertebb művei A születésnap (The Birthday Party, 1958) és A gondnok (The Caretaker, 1965). Drámáit az elmúlt évtizedekben folyamatosan játszották Magyarországon is. Halálát gégerák okozta.
A modern abszurd komédia angliai úttörőjeként is számon tartott író - aki pályafutása alatt költészettel, színházi rendezéssel és színészettel is foglalkozott - 1930. október 10-én született London nyomorúságos keleti szegélyében, a jelentős részben kelet-európai bevándorlók által benépesített East Enden. 1948-tól a Royal Academic of Dramatic Art, majd a Central School of Speech and Drama diákjaként színészetet tanul, de az iskolákat hamar otthagyta, s David Baron néven különböző társulatokhoz állt hivatásos színésznek.
Munkája közben bejárta szinte egész Angliát és Írországot, s az így szerzett tapasztalatait, benyomásait később műveiben is felhasználta. Filmforgatókönyv-íróként többször dolgozott együtt Joseph Losey rendezővel (A szolga, a Baleset és A közvetítő című filmekben), Elia Kazannal Az utolsó cézár, valamint Karel Reisszel A francia hadnagy szeretője című alkotásokban. Kétszer is jelölték Oscar-díjra a legjobb forgatókönyv kategóriában: 1981-ben A francia hadnagy szeretőjéért, 1983-ban pedig a saját darabjából készült Árulásért. Három ízben nyerte el a New York-i filmkritikusok díját, egyszer pedig a brit filmakadémiáét. A film világában azonban nemcsak mint forgatókönyvírót tartják számon, rendezőként és színészként is egyaránt elismerik. Legnevezetesebb alakítását a Teknősnapló című filmben nyújtotta Glenda Jackson oldalán.
Kisebb-nagyobb kitérőkkel tarkított drámaírói pályájának fontos állomásai voltak a Hazatérés, a Csönd, a Régi idők, a Senki földje és az Árulás, amelyeknek mindegyike a sajátos, csak Pinterre jellemző új drámai stílusban fogant. A neves alkotóművész Nagy-Britanniában közéleti szereplőként - emberi jogi aktivistaként - is ismert személyiség volt. Szemléletével összefügg pacifista meggyőződése is: tiltakozott többek között az 1999-es szerbiai NATO bombázás, az Egyesült Államok afganisztáni és iraki hadművelete ellen. 2005 tavaszán Wilfred Owen-díjjal tüntették ki a War (Háború) című 2003-as verseskötetéért, amely az iraki háború ellen szóló verseit tartalmazza.
