Lukácsy András elismert tudósa volt a játékok történetének, ezekről több átfogó kötete jelent meg. Jelentős kritikai visszhangot kiváltó családtörténeti dokumentumregényét, a Lex Gerenday – Egy polgárcsalád 150 éve című munkáját 2011-ben adta ki a Corvina Kiadó.
Lukácsy András 1930-ban született Budapesten, a budai ciszterci gimnáziumban érettségizett. Egyetemre az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karára járt, ott szerzett diplomát és jogi doktorátust. A Szépirodalmi Könyvkiadó segédszerkesztője volt 1955 és 1957 között, 1963-ig szabadfoglalkozású kritikus, 1969-ig az Élet és Irodalomnál volt, 1980-ig pedig a Magyar Rádió műsorpolitikai tanácsadójaként dolgozott. 1968 és 2004 között a Magyar Hírlap munkatársa, majd főmunkatársa volt.
Irodalomkritikával is foglalkozott, valamint Rubik Ernővel játéklapot is szerkesztett. A Magyar PEN Club (Poets, Essayists, Novellists) választmányi tagja és a Kiss Áron Magyar Jatéktársaság elnökségi tagja volt.
Szabadúszó éveire esik műfordítói munkássága, amelynek során Ernest Hemingway, William Faulkner, Mark Twain novelláit, Dylan Thomas hangjátékát, Arthur Schnitzler kisprózáját és Martin Walser egy darabját ültette át magyar nyelvre.
A társasjáték-történetben folytatott kutatásairól mintegy tíz kötetet publikált, könyveit több nyelvre lefordították. Felesége Feleki Ingrid műfordító-szerkesztő. Lukácsy András temetéséről később intézkednek.
A képen Lukácsy András 1963-ban. Fotó: Hunyady József / Fortepan
