(MTI/ANSA/AFP) - A világon a legtöbb mozinéző emlékezetében alighanem Az őrült nők ketrece meleg párosának egyik tagjaként maradt meg Michel Serrault, holott a vasárnap este 79 éves korában elhunyt francia színész az egyik legsokoldalúbb művész volt, aki vígjátékokban, drámai történetekben és krimikben egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott.
Serrault 1928. január 24-én született Brunoy városában szegény, mélyen vallásos családban. Tizennégy éves korában szeminarista lett, azzal a céllal, hogy "nevettessen és Istennel foglalkozzon". Végül mégsem a papi hivatást választotta, miután beleszeretett egy lányba, bár hitét élete végéig megtartotta. Feleségét, Nitát is a színészakadémián ismerte meg, 1958 óta voltak házasok, két lányuk született, akik közül az egyik, Caroline, 1977-ben meghalt egy autóbalesetben.
A színész egy vándortársulattal debütált 1946-ban a második világháború utáni Németországban. A színházhoz később sem lett hűtlen, évtizedekig előbb kabarékban, majd párizsi bulvárszínházakban játszott, végül a patinás Comédie Francaise tagja lett, ahol főleg Shakespeare és Moliére-szerepekben remekelt. Egyik utolsó filmfelvétele A fösvény tv-változata volt. A mozivásznon első szerepe Henri-Georges Clouzot Az ördöngösök című klasszikus lélektani krimije volt 1955-ben, ebben egy kollégiumi nevelőtanárt alakított. Már több mint 70 filmben szerepelt, amikor jött a nagy nemzetközi kiugrás, Az őrült nők ketrece. Edouard Molinaro filmjében Ugo Tognazzival alkottak felejthetetlen kettőst.
Gyakran bíztak rá gyanús figurákat, a Petiot doktorban például sorozatgyilkost személyesített meg, az Őrizetben perverz hajlamú közjegyzőt játszott. Hiteles volt ugyanakkor az Egy fecske nem csinál nyarat öreg parasztjaként, és A láp gyermekei vidéki életművészeként, de játszott öregedő szerelmest Jeanne Moreau partnereként Az öreg hölgy, aki a tengerben sétált című filmben. Háromszor tüntették ki a legmagasabb francia filmes elismeréssel, a César-díjjal. Sokan tartották "kaméleonnak", aki bármilyen figurába képes volt belebújni.
A színész egy vándortársulattal debütált 1946-ban a második világháború utáni Németországban. A színházhoz később sem lett hűtlen, évtizedekig előbb kabarékban, majd párizsi bulvárszínházakban játszott, végül a patinás Comédie Francaise tagja lett, ahol főleg Shakespeare és Moliére-szerepekben remekelt. Egyik utolsó filmfelvétele A fösvény tv-változata volt. A mozivásznon első szerepe Henri-Georges Clouzot Az ördöngösök című klasszikus lélektani krimije volt 1955-ben, ebben egy kollégiumi nevelőtanárt alakított. Már több mint 70 filmben szerepelt, amikor jött a nagy nemzetközi kiugrás, Az őrült nők ketrece. Edouard Molinaro filmjében Ugo Tognazzival alkottak felejthetetlen kettőst.
Gyakran bíztak rá gyanús figurákat, a Petiot doktorban például sorozatgyilkost személyesített meg, az Őrizetben perverz hajlamú közjegyzőt játszott. Hiteles volt ugyanakkor az Egy fecske nem csinál nyarat öreg parasztjaként, és A láp gyermekei vidéki életművészeként, de játszott öregedő szerelmest Jeanne Moreau partnereként Az öreg hölgy, aki a tengerben sétált című filmben. Háromszor tüntették ki a legmagasabb francia filmes elismeréssel, a César-díjjal. Sokan tartották "kaméleonnak", aki bármilyen figurába képes volt belebújni.
Bár már évek óta beteg volt, humorát nem veszítette el. Egyik utolsó interjújában így nyilatkozott: "Nem félek a haláltól, mióta tudom, hogy nem én leszek az első".
