(MTI) - Sánta Ferenc 1927. szeptember 4-én született Brassóban, egy székely szegényparaszt és egy likőrgyári munkásnő harmadik gyermekeként. A család gyakran költözött, Sepsibikkszád, Marosvásárhely és Kolozsvár voltak Sánta gyermekkorának állomásai. A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium hallgatója lett, de kicsapását megelőzve önként távozott. Alig húszévesen megnősült, négy fia született. A család fenntartása érdekében előbb bányászkodott, majd az ötvenes évek elején a kispesti traktorgyár, később a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkása lett. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968 óta írói munkásságából élt.
1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, s írást kért tőle. Sánta először húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott Sokan voltunk című novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain megjelent. Szabó Pál méltatásában a kilátástalan szegénység szorításában élő emberekről szóló, balladai hangvételű művet Móricz Hét krajcárjával rokonította.
Az 1955-ben megjelent Emberavatás című antológia, a pályájukat kezdő fiatal magyar írók antológiája Sánta egyik novellájának címét viselte, első novelláskötete 1956-ban Téli virágzás címmel jelent meg. Pályájának első korszakára az erőteljes önéletrajzi ihletettség, a személyes hangvétel, a népmesék, népballadák nyelvezete és lírai pátosza jellemző, fő témája pedig a munka és a család becsületét, az emberi jóság, a szeretet, az erkölcsi helytállás parancsát nemzedékeken átörökítő tisztes szegénység.
1956-ban Sánta a Petőfi Kör alapító vezetőségi tagja volt, az év szeptemberében a parasztság jogfosztottságáról szóló levelet publikált. Az 1956-ot követő időszak írói és világnézeti válságának időszaka volt, ekkor keletkezett írásainak vezérmotívuma a kegyetlen világ, amelyben az ember helytállásának lehetősége sokkal korlátozottabb, az egyén kiszolgáltatottsága egyre fokozottabb.
Az egyén és a hatalom viszonya, az egyén erkölcsi felelősségvállalásának mértéke és módja, a Hogyan kell és hogyan lehet élni? kérdése foglalkoztatta az 1963-ban megjelent Az ötödik pecsét című regényében is. A nyilasterror idején játszódó parabolisztikus történetből 1976-ban Fábri Zoltán filmet készített. Ugyancsak Fábri vitte filmvászonra a társadalomfilozófiai kérdéseket boncolgató 1964-es Húsz óra című regényt, amelynek lapjain egy riport hátterében négy, egymással összefonódó paraszti sors bontakozik ki.
Sánta 1966-ban ismét regénnyel jelentkezett, Az áruló témája a történelmet alakítók és elviselők konfliktusa. A mű drámaváltozatát Éjszaka címen először a Katona József Színház tűzte műsorára 1968-ban, majd később tévéfilm is készült belőle. Újabb regényt már nem publikált, 1970-ben Isten a szekéren címmel jelent meg novelláskötete, ezt követte a Kicsik és nagyok című válogatás. 1994-ben A szabadság küszöbén címmel adta ki esszéiből, cikkeiből összeállított kötetét.
Sánta Ferenc 1956-ban és 1964-ben megkapta a József Attila-díjat, 1970-ben Monte Carlóban az Arany Nimfa Díjat. 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
Mint felidézte, Sánta Ferencnek 1954-ben jelent meg első elbeszélése, Sokan voltunk címmel, ami nagy feltűnést keltett. Az 1970-es évektől viszont már csak elvétve szólalt meg, akkor is inkább interjúkban, rövid publicisztikai írásokban, írói vallomásokban. Vasy Géza elmondása szerint Sánta Ferenc soha nem adott magyarázatot arra, miért hallgatott el, miért nem írt többet. Írói munkássága ezer könyvoldal, kéttucatnyi elbeszélés, három regény, az egyikből drámaváltozat készült.
Írói munkásságát már viszonylag korán méltó elismerés övezte: kétszer megkapta a József Attila-díjat, megkapta a Kossuth-díjat, két regényéből - Az ötödik pecsétből és a Húsz órából - Fábri Zoltán filmet rendezett, és a moszkvai filmfesztiválon nagydíjat nyert velük - emlékeztetett rá Vasy Géza.
Az 1960-as években a hivatalos és félhivatalos irodalomtörténet-írás a Húsz óra című regényét tartotta a legtöbbre, nagyrészt ideologikus értelmezés alapján - mondta. Hozzátette: az ezredfordulón viszont inkább Az ötödik pecsét című regényét emlegetik, egyes elbeszélései mellett.
Az írószövetség elnöke felidézte: Az ötödik pecsét témája, hogy "hogyan is áll az ember, az emberiség az erkölccsel, az erkölcsi törvényekkel, parancsokkal". Az ötödik pecsét feltörése biblikus jelentésű, a Jelenések könyvére utal, de a történet 1944 végén, Budapest nyilas megszállása alatt játszódik, a regény főhősének tucatnyi gyerek életét kell megtartania, megmentenie.
Sánta felfogása az volt, hogy az ember jónak születik, jóra nevelhető, de a körülmények, a megfontolások, érdekérvényesítés az erkölcsi jónak a képviseletét háttérbe tudja szorítani. Úgy gondolta, vannak időtlen erkölcsi törvények, amelyek persze módosulhatnak, de lényegük változatlan marad - magyarázta.
Hozzátette: Sánta Ferenc - regényből kiolvasható - felfogása szerint vannak olyan helyzetek, amikor nem az élet, hanem az erkölcsi elveinkhez való hűség a legfontosabb.
Sánta Ferenc elbeszéléseiről szólva megjegyezte: a Sokan voltunk olyan berobbanás volt az irodalmi életbe, mint a századelőn Móricz Zsigmond Hét krajcár című műve, egy csapásra a szűkebb irodalmi olvasóközönségen túl is ismertté és híressé tette az írót.
Mint mondta, van jó néhány elbeszélése Sánta Ferencnek, aminek szerepelnie kellene a magyar irodalom legfontosabb elbeszéléseinek antológiájában.
