Slawomir Mrozek műveiben a groteszk látásmód friss humorral párosult, ennek köszönhetően maradtak írásai közérthetők és szórakoztatók - mondta az Mihályi Zsuzsa műfordító, aki a csütörtökön elhunyt lengyel szerző több művét is átültette magyarra. Ő fordította le Mrozek Baltazár című önéletrajzi írását és a válogatáskötetekben kiadott novellák nagy részét. Rámutatott, hogy Mrozek kezdetben humorérzékével, a műveiben rejlő politikai célzásokkal, a létező szocializmus világában észlelhető abszurd jelenségek középpontba helyezésével keltett feltűnést.
Különleges érzéke volt ahhoz, hogy megjelenítse a lengyelek tudatát formáló posztromantikus sztereotípiákat és ezeket ütköztesse a sivár valósággal, egyszerre csúfolódott a múlton és nosztalgiázott fölötte. Szürreális képzelete, az abszurd iránti érzéke későbbi műveiben egyre mélyebb és sötétebb tónust kapott, a csúfolódásból lassanként keserű irónia lett - tette hozzá.
Felidézte, hogy az írónak magyarul 1963-ban jelent meg először novelláskötete, 2001-2002-ben az Európa Könyvkiadó jelentetett meg novelláiból hatkötetes válogatást, drámakötete 2000-ben jelent meg, önéletrajzi írásai közül a Hazatérésem naplóját 2004-ben, a Baltazárt 2007-ben adták ki. Mexikói éveiről Jacek Zakowski írt életrajzi könyvet Mrozek címmel, amely 1998-ban jelent meg.
Mrozek 2007-ben járt Magyarországon, műveit gyakran játsszák a magyar színpadokon. Mulatság című színműve például a Bárka Színház repertoárján szerepelt évekig, Tangó című drámáját pedig az Örkény Színház mutatta be az elmúlt évadban.
A műfordító kifejtette, a 20. századi drámára jellemző groteszk látásmód Mrozeknél friss humorral párosult, ennek segítségével közelített meg és tárt föl egzisztenciális kérdéseket, az egyén és a társadalom, a hagyomány, a történelem viszonyát, ennek köszönhetően maradtak írásai közérthetőek és szórakoztatóak, drámái pedig a mai napig hatásosan, aktuális értelmezésben állíthatók színpadra.
Slawomir Mrozek 1930. június 29-én született Borzecinben. Az 1950-es évektől jelentek meg szatirikus rajzai, 1958-tól ő szerkesztette a Postepowiec című hetilapot. Az újságíróskodás mellett novellistaként, majd drámaíróként is bemutatkozott. A világhírt az 1957-ben kiadott novelláskötet, az elefánt hozta meg számára, amelyben oktatómeséket figuráz ki, melyeknek legfőbb célpontja az emberi viselkedés és ostobaság.Leghíresebb munkája a Tangó című dráma, amely a nemzedékek közötti konfliktusról szól. ELősör Belgrádban állították színpadra. 1963-ban elhagyta Lengyelországot, Olaszországba, majd Franciaországba ment. 1964-ben írta máig leghíresebb művét a Tangót. 1968-ban a Le Monde hasábjain nyilvánosan ítélte el a Varsói Szerződés tagországainak beavatkozását Csehszlovákiában.
(Forrás: MTI/Kultúra.hu)
