Lakner László a magyarországi neoavantgárd legfontosabb alkotói közé tartozik: művészetét tematikus és stiláris sokrétűség, folyamatos kísérletezés jellemzi.
Életművén belül gyökeresen eltérő stílustendenciák férnek meg egymás mellett, amelyek azonban nem kizárják, hanem inkább kiegészítik egymást.
Lakner bizonyos művei köthetők a szürnaturalizmushoz, a pop arthoz, a fotórealizmushoz, a konceptualizmushoz, a szkripturális karakterű informel festészethez, majd egyre hangsúlyosabbá válik az életműben egy posztkonceptuális szemléletű – oldottan geometrikus, gyakran betű- és szövegalapú – festőiség.
Lakner László Alter ego című retrospektív kiállítása a debreceni Modemben az életműről széles körű áttekintést nyújt az 1950-es évek végének és az 1960-as évek elejének korai, szürnaturalista periódusától a pop arttal, majd a fotórealizmussal rokonítható új figuratív alkotásokon keresztül az 1970-es években alkotott konceptuális fotóműveken, könyvobjekteken keresztül az 1980-as évek során egyre expresszívebb karakterű, írásalapú festményekig, illetve az 1990-es évektől napjainkig alkotott posztkonceptuális és szkripturális festményekig.
A kiállítás a budapesti Ludwig Múzeum 2004–2005-ben rendezett, Metamorfózis című tárlata óta a legnagyobb léptékű áttekintése Lakner László rendkívül gazdag életművének. Lakner a műveiben gyakran helyezkedik bele történelmi helyzetekbe, a kultúrtörténet jelentős alakjaival azonosul, ezáltal történeti-társadalmi helyzeteket modellez.
Az Alter ego cím az identifikáció sokrétű játékaira, így a stílus- és motívumváltások dinamikájára is utal.
A kiállításon lehetségessé válik a különböző műcsoportok összeolvasása, a polifonikus életmű rejtett összefüggéseinek, a motívumok és referenciák komplex hálózatának a feltárása.
Az 1974 óta Németországban élő Lakner László nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi művészeti színtér meghatározó alkotói közé is tartozik. Háromszor szerepelt a Velencei Biennálén (1972, 1976, 1990), mindemellett 1977-ben kiállított a kasseli documentán, 1979-ben a Sydney Biennálén, 1976-ban elnyerte a Német Kritikusok Díját, 1998-ban pedig a Kossuth-díjat. Művei a legfontosabb hazai közgyűjtemények mellett – többek között – megtalálhatók a berlini Neue Nationalgalerie, a Berlinische Galerie, a kölni Museum Ludwig, az esseni Museum Folkwang, az aacheni Ludwig Forum, a rotterdami Museum Boijmans Van Beuningen és a firenzei Galeria degli Uffizi gyűjteményében.
Magyarországon a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria őrzi a legjelentősebb gyűjteményt alkotásaiból. 2020-ben mintegy 40 művét ajándékozta a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének.
A Modem-kiállítás együttműködő partnere a Szépművészeti Múzeum. A kiállítás kurátora Fehér Dávid, akivel a művek ajándékozása alkalmából beszélgettünk.
Jó most úgy sétálni a Laknerben, hogy tegnap már megvolt végig, mert így most tényleg csak azoknál a festményeknél állunk meg hosszabban, amelyek elérik a gyerekem ingerküszöbét. – Ilyen volt a Múzeumok éjszakája és a Lakner-kiállítás a Modemben
A képek forrása: Modem
