A szifilisz, más néven vérbaj a legjelentősebb, idült lefolyású, fertőző nemi betegség. Az elnevezés Girolamo Fracastoro (1478-1553) veronai orvostól származik, aki Syphilus pásztor szenvedéseiről költeményt írt. Régi, illetve népies elnevezései még a bujakór és a franc, kórokozója a Treponema pallidum nevű baktérium.
Az első járványt 1495-ben jegyezték fel Európában. Az egyik elmélet szerint a Treponema alfaja a trópusi környezetből kikerülve mutálódott, s így tudott a hidegebb éghajlatú európai földrészen megtelepedni. "Úgy tűnik, hogy ez két különböző populáció találkozásának és a patogének keveredésének mellékterméke" ? fejtette ki Zuckermann
Armelagos, a bioarcheológia egyik úttörője néhány évtizeddel ezelőtt még megkérdőjelezte a Kolumbusz-féle teóriát. "Csak nevetni tudtam azon az elméleten, hogy tengerészek maroknyi csoportja hozta be azt a betegséget, amely végül európai járvánnyá alakult." Később azonban minden bizonyíték az általa elvetett elmélet mellett szólt. "Ez paradigmaváltás volt" ? mondta a diákjával, Brenda Bakerrel a felfedezésről 1988-ban tanulmányt jegyző kutató. 2008-ban aztán Kristin Harperrel publikálták az addigi legnagyobb összehasonlító genetikai vizsgálatokról szóló dolgozatot.
A mostani vizsgálatok megerősítették, hogy a szifilisz ? vagy annak őse ? valóban az Újvilágból származik. A kutatók szerint a legtöbb, általuk ismert esetnél hiányzott a betegség egyik legfontosabb ismertetőjegye, a bőrt, a csontokat, az agyat vagy a májat beszűrő duzzanat, más néven gumma. Az eddig publikált esetek azokról a tengerparti vidékekről ismertek, ahol bőséggel fogyasztottak halakat és egyéb tengeri herkenytűket. A csontok kollagén szintjének elemzésével a kutatók meg tudták becsülni a halfogyasztás mértékét, majd a radiokarbonos kormeghatározó vizsgálattal a csontok korát, amiből kiderült, hogy a szifiliszes esetek kizárólag a Kolumbusz utazása utáni időkben fordultak elő a kontinensen.
