Az udvar a Wesselényi-féle összeesküvés véres felszámolását követően elszánta magát a magyar rendi államszervezet átalakítására, az abszolutista kormányzás bevezetésére. A rendi méltóságok közül megszüntette a nádor tisztét, helyébe egy testületi kormányszervet állított fel. Ez a rendektől független, az uralkodónak közvetlenül alárendelt "kormányzóság" (Gubernium) volt. A hivatal 1673 februárjában kezdte meg működését Pozsonyban. Elnöke Johann Caspar Ampringen, a Német Lovagrend nagymestere lett, mellette négy magyar és négy német tanácsos dolgozott. E kormányhivatal feladatai közé tartozott a vallási kérdések felügyelete (azaz az ellenreformáció hathatós támogatása), a polgári lakosság és a zsoldos katonaság közötti konfliktusok rendezése, az elkeseredés lecsillapítása, valamint a belügyi igazgatás modernizálása. Ez utóbbi szándék a későbbi - a török kiűzése utáni időkben született - közigazgatási reformkísérletek előzményének tekinthető. A kormányzóság a rendeltetése körüli bizonytalanságok - mindenekelőtt a rendi hatalommal szembeni működése - és a katonai vezetéssel való konfliktusai miatt rövid idő alatt válságba jutott. Ampringen 1677-ben elhagyta az országot, az 1681. évi országgyűlés pedig feloszlatta a Guberniumot.
