Jobboldali tábornokok Spanyol-Marokkóban kezdődő és az anyaországra átterjedő katonai államcsínyje kirobbantja a spanyol polgárháborút. A felkelők Spanyolország nyugati és déli részén nagy területeket foglalnak el, s július 23-án Burgosban nemzeti ellenkormányt alakítanak, melynek vezetését szeptemberben Francisco Franco y Bahamonde tábornok veszi át. A madridi baloldali kormány azonban, a munkások és parasztok határozott ellenállására támaszkodva, uralmon képes maradni.
Külföldi hatalmak beavatkozásával a majdnem kudarcot vallott katonai puccs hosszan tartó polgárháborúvá fejlődik ki. A Német Birodalom már július 22-én kilátásba helyezi Franco tábornok támogatását, s elküldi az "önkéntes köteléket", a Kondor-légiót (1937. IV. 26.). Franco Olaszországból is kap segítséget.
A február óta hivatalban lévő madridi kormányt meglepi az államcsíny. Az egyetlen külföldi hatalom, amelytől katonai segítséget kap, a Szovjetunió. Ezzel megnövekszik a kommunisták befolyása a kormányban. Míg a kommunisták legelőször a katonai államcsínyt akarták leverni, és azután alapvetően átformálni Spanyolországot, addig a baloldali szocialisták és anarchisták közvetlenül a puccs után hozzáfogtak a gazdaság kollektivizálásához és a tanácsokhoz hasonló hatalmi és közigazgatási szervek létrehozásához. E mozgalom egyik központja Katalónia.
