Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára megnyitóbeszédében kiemelte: 2000. június 13-án fogadta el az Országgyűlés a határozatot, amelyben február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította, Közép- és Kelet-Európában elsőként létrehozva ezzel külön emléknapot az áldozatok számára. November 25-ét pedig 2012-ben nyilvánította a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává.
Kovács Béla parlamenti képviselő, az FKgP főtitkárának 1947-es letartóztatása volt az egyik első lépés Magyarországon a totális diktatúra kiépítése felé – mondta a helyettes államtitkár. Felidézte: a sztálini kommunizmus legkegyetlenebb éveiben politikai okokból, koholt vádak alapján vagy akár indoklás nélkül is képesek voltak ártatlan embereket elhurcolni, hogy aztán a kényszermunkatáborokban elképzelhetetlen körülmények között tartsák fogva őket. Kiemelte: sok év telt el, mire a kommunizmus bűneit, a táborok borzalmait fel lehetett tárni, és közösen meg lehetett kezdeni e nehéz örökség feldolgozását.
A bűnösök célja az volt, hogy mindez titokban maradjon, de nem számoltak azzal, hogy lesznek szép számmal, akiket nem tudnak megtörni – mondta, hozzátéve: voltak olyan írók, költők, művészek, akik megörökítették saját és társaik szenvedését. Munkáik nem pusztán alkotások, de megalkuvást nem ismerő, rideg jegyzőkönyvek is a kommunisták által elkövetett gaztettekről – fogalmazott. A szerencse és a gondviselés miatt hazatérő hadi és politikai foglyok, az elhurcolt átlagpolgárok félve elmesélt történetei mellett tőlük, a Gulagot megjárt művészektől tudhatjuk, hogyan is festett a földi pokol
– mondta.
„Bármennyire is nehéz szembesülni ezekkel a művekkel, nekünk mégis meg kell tennünk, mert ezekben az alkotásokban nincs más, mint az igazság” – fogalmazott a politikus, aki szerint a Szolzsenyicinhez hasonló művészek nélkül, köztük számos magyar kiválósággal, aligha lehetett volna lerántani a leplet a Gulag borzalmairól. Megjegyezte: nincs olyan család Magyarországon, amelyen így vagy úgy ne hagytak volna nyomot a 20. század elnyomó rendszerei. Hangsúlyozta: a Miniszterelnökség fontos feladatának tekinti a Gulag áldozatairól és a kommunizmus áldozatairól való megemlékezést.
Mint elhangzott, a konferencia A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány rendhagyó sorozatának hatodik része.
Kovács S. Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum történeti tárának igazgatója elmondta: az alapítvány konferenciájának 2016-ban adtak először helyet. A múzeum fontos feladatának érzi, hogy megemlékezzen a kommunizmus áldozatairól. Kiemelte: 2017-ben megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Málenkij Robot Emlékhely, amely méltó emléket állít az áldozatoknak. Ennek a szenvedésnek a kutatása, emlékezetének fenntartása a Nemzeti Múzeumnak és egész nemzeti közösségünknek a fontos feladata – hangsúlyozta.
Pintér Jolán, a Gulag Alapítvány elnöke köszöntőjében kiemelte: a rendszerváltoztatás után felavatták az alapítvány Honvéd téri emlékművét, Veszprémi Imre alkotását, és a művészet lehetőséget adott arra is, hogy az egykori rabok, vagy az egykori rabokat szóra bírók elmondják az elmondhatatlant. Így születtek meg Sára Sándor művészi erejű filmjei, Galgóczy Árpád Gulag-trilógiája, és így kerültek Magyarországon is kiállítóterembe az üldözött Nikolaj Gettman Gulag-képei. Hozzátette: a Gulag-Gupvi emlékévek során számos művészeti alkotás keletkezett, és a 2018-ban meghirdetett középiskolás pályázatukon is sok megrázó grafikát, festményt, videót láthattak a diákoktól. A művészet ihlette Gulag-tematika felkarolása fontossá vált az alapítvány számára – mondta, hozzátéve: 2023-ban összművészeti pályázatot hirdettek a Nemzeti Emlékezet Bizottságával közösen, amelynek eredményhirdetését és bemutatóját a konferencia végén tartják.
Fotók: Soós Lajos / MTI
