A közel-keleti béke egy lépéssel közelebb kerül. Anvar Szadat, egyiptomi elnök és Menáhem Begin izraeli miniszterelnök a marylandi Camp Davidben, Jimmy Carter amerikai elnök vidéki rezidenciáján megállapodnak egy egyiptomi-izraeli békeszerződésben.
Szadat, aki az előző évben, Jeruzsálemben tett látogatásával és az izraeli parlament előtt mondott beszédével (1977. XI. 20.) jelentős lépést tett már a keleti szomszéddal való kibékülés irányában, az egyezménnyel eléri azt, hogy Izrael fokozatosan kiüríti majd a megszállt Sínai-félszigetet. Emellett megállapodnak abban, hogy izraeli hajók áthaladhatnak a Szuezi-csatornán, és hogy felveszik egymással a diplomáciai kapcsolatot.
A Jordán nyugati partján és a gázai övezetben Izrael által megszállt területeket illetően Jordánia és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, a PFSZ bevonásával olyan egyezséget kell tető alá hozni, amely az egész Közel-Keleten biztosítja a békét.
Míg Szadat, Begin és Carter a tárgyalásokat politikája sikerének könyvelhette el, az arab világban éles kritikával fogadták az egyiptomi elnök kompromisszumkészségét. Az arabok és kivált a palesztinok az arab ügy árulójának minősítik Szadatot.
A további tárgyalások során kitűnt, hogy a palesztin kérdés megoldását illetően különböző elképzelések vannak: míg Izrael a megszállt területeket illetően a szuverenitás kérdését nyitva kívánja hagyni és további zsidó telepeseket enged be oda, Egyiptom a palesztinok önrendelkezését szorgalmazza. Begin elutasítja a PFSZ-szel való közvetlen tárgyalásokat, ragaszkodik Jeruzsálem nyugati, Jordániai részének annektálásához és Izrael északi határainak biztonsága végett a stratégiailag fontos (szíriai) Golán-fennsíkot is követeli.
