Tekintettel a Török Birodalom - amely a központi hatalmak oldalán a szövetségesek ellen harcol az első világháborúban - küszöbön álló összeomlására, Franciaország és Nagy-Britannia megköti a Sykes-Picot-egyezményt, amely körülhatárolja a nagyhatalmak érdekszféráit a Közel-Keleten. A titkos egyezmény eredeti célja, amelyet Edward Grey brit külügyminiszter és Pierre-Paul Cambon, londoni francia nagykövet levélváltásukban megerősítettek, az orosz igények korlátozása. Az egyezmény tartalmazza egy arab államszövetség elismerését (körülbelül a mai Szíria keleti, Irak északi része és Jordánia), melynek északi részét francia, déli részét pedig brit befolyási területként határozták meg. Palesztinát - Haifán kívül, amely a briteknek jutott - internacionalizálni kell (nemzetközivé kell tenni). Ezenkívül Nagy-Britannia kapja Mezopotámiát Bagdadtól a Perzsa-öbölig. Franciaország számára Libanont, Szíria nyugati részét és a délkeleti Anatóliát irányozták elő. A mezopotámiai harci cselekmények a britek számára eleinte mégis kedvezőtlenül alakultak. 1916. április 29-én török csapatok feltartóztatták a briteket és megadásra kényszerítették őket. A közvetlen hadvezetés mellett a britek azt a stratégiát követték, hogy az arab népek között a Török Birodalom elleni felkeléseket kezdeményeztek, illetve támogattak (1916. május).
