Borbély Alexandrának a semmiből kellett megteremtenie Enyedi Ildikó új, a 2017-es Berlinalén debütált filmje, a Testről és lélekről című magyar mozi női főszerepét. Neutralitás, minimális mimika ? a saját ellentétét sikerült megtalálnia önmagában, ami aztán már csak ?folyt ki belőle?. Borbély Alexandrával a bemutató után beszélgettünk. Amíg drukkolunk azért, hogy díjat kapjon a film, ajánljuk vele készült interjúnkat.
A közönség már a film közben egy emberként sóhajtozott, nevetett és vált együttérzővé, a német sajtó pedig már a számára rendezett reggeli bemutató után áradozott a filmről. Meglepett ez a pozitív fogadtatás?
Nem számítottam arra, hogy ennyire együtt fog majd lélegezni velünk a közönség, nagyon meglepődtem, hogy a német visszafogottság ellenére ennyire jól reagáltak.
Mikor és ki keresett meg ezzel a szereppel?
Enyedi Ildikó a pszichológusnő szerepét szánta nekem, amelynek castingján meg is kaptam azt. Később azonban ismét behívott, hogy a főszereplőjelöltjeivel csináljam végig a közös jelenetet. Egy pár színésznő után Ildikó vetette fel, mi lenne, ha megnéznénk engem a főszerepre. Az első casting után azonban kaptam egy e-mailt, amelyben leírta, hogy min kellene változtatnom. A probléma szerinte az volt, hogy bár a színházban működne ez a szerep, a kamera előtt nem. Mert nem biztos, hogy a szemem, amely tele van nőiességgel, vissza fogom tudni fogni. Mária ugyanis nagyon minimális gesztikulációval, mimikával kommunikál.
Hogyan reagáltál erre?
Dühös lettem, hogy ezen nem múlhat egy ilyen lehetőség. Odaálltam a tükör elé, és elkezdtem próbálkozni, miként tudom a nyitott nőiességemet, amely Mária zártságával szöges ellentétben áll, levetkőzni. Mária egy ki nem nyílott virág, aki ugyanakkor nem szégyenlős, nem egy nebáncsvirág, hanem egy határozott nő. Megpróbáltam tehát úgy nézni, ahogy ő tenné ezt. Amikor ezt megtaláltam, elmentem a castingra. A Katona József Színház sminkese, Víg Attila kisminkelt, megcsinálta a hajamat, és mindehhez felvettem egy teljesen nőietlen blúzt. Az újabb meghallgatáson aztán már Enyedi Ildikó és én is éreztem, történt egy kis varázs.
Mária mimikája már-már nem is mimika, tökéletes minimalizmussal kommunikál. Hogyan lehetett ezt elsajátítani? Segítségedre voltak filmek, színházi szerepek?
Nem volt előzménye ennek a szerepnek, Máriát mi ketten találtuk vagy éppen teremtettük meg Enyedi Ildikóval. Meg kellett alkotni például a járását, amely az én érdemem: légies, megfoghatatlan, miközben a nő egy szabályok mentén élő ember. Egyszer csak megszületett, elkezdett élni. De nem volt hova visszanyúlni. A cél az volt, hogy a szememből minden kiderüljön. Más eszköz viszont nem állt rendelkezésre, ami iszonyatosan nehézzé tette az egészet.
Az első főszereped ez a mozivásznon. Hogy érezted magad a forgatáson?
Teljesen más, mint a színház, csodálatos élmény volt. Enyedi Ildikó pedig a legjobb rendező, akit kívánhat magának az ember, mert a forgatásain olyan figyelem uralkodik, és olyan minőségi munka folyik, amely ritka.
Hány napig forgott a film?
Összesen 39 napig forgattunk, de egy évet kellett várni, hogy az állatos jelenteket is felvehessük.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2012-ben végeztél, de már most számos színházi szerep áll mögötted a Katona József Színházban.
Kedvencem az Ahol a farkas is jó című mű, amelyet Gothár Péter rendezett: ebben az első magyar sorozatgyilkost játszom Törökszentmiklósról. Akivel még imádok együtt dolgozni, az a volt osztályfőnököm, Máté Gábor, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. Új film egyelőre nem kacsintott felém, de nagy vágyam, hogy újra forgathassak. Most pedig a Katona József Kamrájában éppen egy kínai darabot próbálunk Máté Gáborral A tökéletes boldogság címmel.
További fotók a Facebook-oldalunkon tekinthetők meg.
Készítette: Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
