A kortárs grafika uralta Sepsiszentgyörgyöt október 5–6-án. Több esemény hangolta a várost a nemzetközi biennálé megnyitójára: első nap a két évvel korábbi, 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíjasa, Mettrai Pongchomporn thaiföldi művész egyéni kiállítása nyílt meg a Lábasházban. Ugyancsak szerdán a Magma kortárs művészeti kiállítótérben „vizuális antropológiai kísérlet” kezdődött el. A kortárs művészeti projekt Baász Imre, az erdélyi képzőművészeti élet meghatározó személyisége arcképét igyekszik összerakni az ő szellemiségét tükröző alkotásokkal. A kiállítás címe: A madár él / Baász Imre – tanútörténetek és a nyomtatás gondolata.
A biennáléra beérkezett munkák színe-javából október 6-án, az Erdélyi Művészeti Központ (Eműk) épületének két szintjén nyílt kiállítás. A pályázatra 62 ország 844 alkotójának közel kétezer munkája futott be, ebből 303-at válogatott be a zsűri. Ferenc S. Apor, a biennálé kurátora a megnyitón elmondta, mi volt az alapítók célja: „Átfogó képet nyújtani a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről; rámutatni azokra a kölcsönhatásokra, amelyek a hagyományos és a kísérleti grafikai eljárások különböző fúzióját eredményezhetik.” Ferenc S. Apor az év elején profetikusnak nevezhető hívószóval hirdette meg a pályázatot. A Stratégiák címmel a világjárvány következményeire utalva arra szólította fel a képzőművészeket, hogy kínáljanak megoldást a jövőkép átértékelésére, a bizonytalan idők megválaszolatlan kérdéseire.
Kányádi Iréne művészettörténész, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa a kiállítás méltatásában szóba hozta: a jövőbeli kreatív stratégiákra vonatkozó felhívás közzététele idején még nem sejtették, hogy küszöbön a háború, de a beérkezett képanyagból a jelenlegi helyzetre vonatkozó utalásokat is ki lehet olvasni. „A stratégia mint fogalom elsődleges értelmében a hadviselésben volt használatos, és a háború megnyerésének a művészetét jelentette. Bár napjainkban sokkal szerteágazóbb jelentéstartalmú, sajnos jelenlegi helyzetünk a fogalom eredeti kommunikációját is eszünkbe juttatja” – véli a művészettörténész, aki szerint az a kérdés, a jelenlegi állapot-e az új normalitás.
„Minden változás új társadalmi, kulturális kötelékek létrejöttét generálja, amely új viszonyulásokat, szociális és kulturális megnyilvánulásokat szül. A szorongás, a félelem, a megfélemlítés, a manipuláció tengerében egyre nehezebbé válik kiutat találni, ezáltal a magány és az elszigetelődés attitűdje normális viselkedésmóddá válhat.
Ez lenne az új normalitás?
A művészet mindig fogékonyan reagálta le a krízishelyzeteket, ezáltal szemléletformáló, érzékenyítő szerepet vállal a társadalomban, tükröt tartva neki. A Székelyföldi Grafikai Biennálé idei felhívása is egy krízishelyzetre várt válasz, és az új normalitást kérdőjelezte meg” – mondta Kányádi Iréne.
Úgy látja, a magyarok, lengyelek és romániaiak mellett az elmúlt évekhez képest erősödött a dél-amerikai és a távol-keleti művészek jelenléte. A sokszorosító grafika az egyik legmegfelelőbb műfaj a kritikai attitűd kifejezésére, és a tárlat anyaga kiválóan ötvözi a grafikai eljárásokat a digitális megoldásokkal. De a maguk élesebb vonalvezetésével, hidegebb stílusával a mechanikus eljárások is jelen vannak. A biennálé törzsanyagát szemlélve újra és újra felmerül a kérdés, hogy a művészet tud-e, és ha igen, hogyan tud változásokat hozni egy rajta kívüli valóságban. Az idei törzsanyag, ha konkrét változásokat nem is tud hozni, a munkák színvonalas kivitelezésével és témaválasztásával mindenképpen reflexióra szólítja fel a nézőt.
Bordás Beáta, a zsűri tagja, az Eműk vezetője és az est egyik házigazdája elmondta: viszonylag kevés romániai és erdélyi magyar képzőművész nevezte be alkotását a biennáléra, de reméli, hogy jövőre a most kiállított művek láttán többen mérettetnek majd meg. Szerinte a biennálé egyik jelentős hozadéka az, hogy a díjazott munkák és több művész adománya is az Erdélyi Művészeti Központ gyűjteményében marad.
A székelyföldi biennálé ötlete Siklódi Zsolt képzőművésztől (1966–2017), a gyergyószárhegyi művésztelep egykori művészeti vezetőjétől származik. Kezdeményezését a három jelentős magyar lakosságú térség: Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzatai 2010-től példaértékűen támogatták. Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke a megnyitón kiemelte, hogy ez az összefogás kiterjesztette Székelyföld kulturális erőterét: „Teret adunk a tradíciónak és az innovációnak, és ez a kettősség együtt izgalmas. A megtervezett stratégia adja a stabilitást, az innováció pedig a gyors alkalmazkodást.”
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész 2010 óta követi figyelemmel a biennálé fejlődését. Kérdésünkre elmondta: az idei mezőnyt a lengyel grafikai iskola képviselői dominálják. Alkotásaikat az erős kompozíciós üzenet mellett az aprólékos, precíz kidolgozás jellemzi. A lengyel grafika meghatározó Európában; ezzel magyarázható, hogy a székelyföldi grafikai szemle díjazottjai között is jelen vannak. Úgy véli, idén nem erősödött ugyan a magyar jelenlét, de eltűntek a kétes minőségű magyar alkotások, az erdélyi alkotók közül például sokan a korábbinál jóval színvonalasabb munkákkal jelentkeztek.
A biennálé fődíjasa, Nastazja Ciupa kérdésünkre elárulta: a székelyföldi megmérettetés népszerű Lengyelországban. „Két éve szereztem tudomást a biennáléról. Idén az egyik sorozatom két alkotásával neveztem be a versenyre. Dél-Lengyelországból, Sziléziából származom. Az itt bemutatott munkák a személyiségem alakulását tükrözik. A litográfiákat a gyermekkoromat meghatározó régi bányák és víztornyok ihlették, az a környezet az identitásom részévé vált.”
A felvidéki Kovács Csonga Anikó Deformációk című linómetszeteivel a MAMŰ Társaság díját érdemelte ki. „Évek óta figyelem a Székelyföldi Grafikai Biennálé alakulását. Én is vártam azt a pontot, amikor úgy érzem, elégedett vagyok a munkámmal, és amint elérkezett, beneveztem. Eszméletlen érzelmi hullámvölgyeket éltünk át az utóbbi években. Ezt igyekeztem megfogni a deformatív grafikákkal, az egymásba olvadó önarcképek sorozatával” – mondta.
Siklódy Fruzsina az egyetemi vizsgamunkája egyik nyomatát nevezte be. Sorozatát belső terek ihlették. Az erdélyi grafikus a Partiumi Keresztény Egyetem elismerését, a Partium-díjat vehette át munkájáért.
A zsűrit Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Bogdan Achimescu, a krakkói Művészeti Egyetem professzora, Adriana Lucaciu, a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Fakultásának professzora, Pézman Andrea, a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékének adjunktusa, Bordás Beáta művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője, Szurcsik József, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorhelyettese, tanszékvezető docense és Ferencz S. Apor képzőművész, a biennálé kurátora alkotta.
A zsűri idén 12 díjat ítélt oda: a Nagy Imre-díjat a lengyel Anna Trojanowska, a Plugor Sándor-díjat a finn Janne Laine, a Nagy Pál-díjat a tahiti Vimonmarn Khanthachavana, a Baász Imre-díjat a tahiti Shanatya Tahpor, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának díját a lengyel Agnieszka Cieślińska, a Partiumi Keresztény Egyetem Partium-díját az erdélyi Siklódy Fruzsina, az Eszterházy Károly Egyetem díját Miklós Kelemen, a Magyar Képzőművészeti Egyetem díját a bulgáriai Goran Trickovski, a Pulzus művésztelep díját a román Cătălina Nistor, a MAMŰ Társaság díját a felvidéki Kovács Csonga Anikó, a gyergyószárhegyi művésztelep díját a magyarországi Dobó Bianka vehette át.
Az eseménysorozat október 7-én Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban újabb kiállításmegnyitóval folytatódott: a szervezők százötven munkát állítottak ki a legértékesebbek közül. A csíkszeredai válogatás november 18-ig, a sepsiszentgyörgyi kiállítás november 26-ig látogatható.
A biennálét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Fotók: Kultúra.hu/Beliczay László
