„A Vaszary-képek adják a felkínált anyag rangját. Közülük kettő a legmagasabb szintet képviseli. Az egyik az Itáliai emlék, amely az életmű egyik legfontosabb darabja, hiszen ritkán fordul elő, hogy egy mű művészettörténeti értékként a maga idejében a közönség szeretetét is ki tudja vívni. A festmény a két világháború között a legnagyobb budapesti Vaszary-gyűjtemény koronaékszere volt, míg az elmúlt évtizedekben a neves bankár, Kovács Gábor kollekcióját gazdagította” – mondta Kieselbach Tamás művészettörténész, műkereskedő és műgyűjtő, a Kieselbach Galéria és Aukciósház tulajdonosa a kiállítás megnyitóján.
Megtudtuk továbbá: a Tatai park is Vaszary fő művei közé tartozik: parksorozatának első, jelentős darabja. Hat másik olajfestménye és több jelentős grafikája is bekerült a Kieselbach Galéria eladásos kiállításának anyagába.
Egry József múzeumi rangú főműveit is megcsodálhatjuk. Ezek a két világháború között a legjelentősebb magángyűjteményeket gazdagították.
A Szent Kristóf a faluban, a Virágzó mandulafák és a Szigonyvető, az Oltványi-, a Fruchter- és a Glücks-gyűjtemény egykori gyöngyszemei a Balaton ihlető világát, míg az életmű egyik csúcsa, az egykor szintén Oltványi példaadó kollekciójában őrzött Taorminai napfelkelte az 1930-as itáliai utazás emlékét idézi meg. Az utóbbi a legszínesebb, legszenvedélyesebb és egyben legoptimistább Egry-kép. Nem csupán a pálya vitathatatlan csúcsa, hanem a harmincas évek egyik legjelentősebb magyar festménye is.
A 19. századi nagy klasszikusokat többek között idősebb Markó Károly alkotása képviseli. Az eszményi tájba helyezett mitológiai jelenet magán viseli festője minden erényét: a precíz, aprólékos, mégis frissen ható formálás tökéletesen kiegyensúlyozott szerkezettel és delikát kolorittal párosul.
Ilyen rangú műalkotás idősebb Markó Károly életművéből már szinte kizárólag a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.
A 20. századi magyar modernizmust Koszta József Kukoricatörőkje, Csók István virágcsendélete és Rippl-Rónai két pasztellképe reprezentálja a válogatásban, a húszas évek új klasszicista törekvéseit pedig mások mellett Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly remekművei. Míg az előbbinek Fésülködés című képét, az utóbbinak reneszánsz hangulatot idéző női portréját állították ki.
A tárlaton tematikus blokkot alkotnak a budapesti látképek, a gyümölcscsendéletek, a napraforgók, a magyar szenteket, a történelem neves szereplőit és eseményeit megidéző „kamaraválogatások”.
Az utóbbira Apponyi Albert ifjúkori portréja, Benkhard Ágost, illetve Jávor Pál IV. Károly és felesége, Zita királyné 1918-as koronázási ünnepségét megörökítő alkotásai, Bényi Árpád Károlyi Mihályról festett portréja, valamint Karlovszky Bertalan Kozma Miklóst, az MTI, majd a Magyar Rádió alapítóját, későbbi belügyminisztert ábrázoló arcképe a példa.
A kiállítás a közelmúlt magyar művészetét és a kortárs törekvéseket is felsorakoztatja. Ezek közé tartozik Kondor Béla aranyfestésű ikonja, Veszelszky Béla tájképe, valamint Nyári Lóránt és Korga György egy-egy monumentális alkotása.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
