A Seahenge-nek is nevezett, részben víz borította különös építményt 1998-99 telén fedezték fel: kör alakba rendezett faoszlopokból áll, a középpontban pedig egy hatalmas, felfordított tölgy van. A nyugati-norfolki Holme tengerpartján álló neolitikus építményt egy igen ellentmondásos régészeti feltárás keretében emelték ki a vízből, majd a gerendákat a portsmouth-i Mary Rose Alapítvány gondjaira bízták.
Ott a több évig tartó konzerválás során a gerendákat egy speciális, igen vékony viaszréteggel vonták be, amely kitöltötte a fa minden egyes apró részletét. A fadarabok ezután egy speciális fagyasztó szárításon estek át, amelynek során a maradék vizet is eltávolították belőlük.
A gerendakör került a mostanra tökéletesen felújított King's Lynn Museum tárlatának középpontjába is, ahol a látogatók megtudhatják, hogy Seahenge-et i.e. 2049 körül építhették, és a rajta talált vágásnyomok alapján 50 különböző fejszét is sikerült elkülöníteni. A célja azonban ennek ellenére még ma is bizonytalan: egyesek szerint egy speciális temetkezési rítus része lehetett.
Az 55 gerenda fele a múzeumba került, míg a másik felét kutatási célokkal tovább tanulmányozzák. A látogatókat azonban nem éri semmilyen veszteség: a maradékot pontos másolatokkal helyettesítik. A fából készült cölöpöket egy különleges klimatikus viszonyokat teremtő tárlóban láthatjuk, ahol az eredeti építési körülmények mellett egy illataromákat gyártó cég arról is gondoskodott, hogy a látogatók a frissen kivágott és faragott tölgyfa illatát érezhessék.
A múzeum felújítását és a restaurálási munkálatokat az Örökségi Lottóalap finanszírozta, amely korábban már több hasonló projektben segített kulturális intézményeknek.
