?És mégis mozog? ? idézte Galilei szavait Gulyás Gábor nemzeti biztos, aki szerint a gondolat ugyan nem új, de aktuális és fontos. ?Lehet, hogy közhelynek számít, hogy a kezdés legalább olyan fontos, mint a végeredmény, de csak azért, mert nehéz megfogalmazni a teremtő munka lélekemelő erejét.? A gondolatsort követve a kiállítás magát az építést, a közös építést mutatja be, azt a szakralitással összefüggő közös munkát, mely támaszként szolgál az az embereknek.
Hammerstein Judit elmondta: ?az idei kiállítás a Kárpát-medence ismerős, gazdag világát idézi fel?. Hozzátette: a kiállítótérben elhelyezett térképen jelzik azokat a helyeket, ahol közös építések zajlottak. Ennek eredményeként, az építés régi-új formájának következtében hozták létre a kalákákat, melyek egyszerre idézik meg az ősi formákat, és lesznek a jelen és a jövő zálogai. ?Az építés folyamatát, közösségformáló erejét, az építőanyagok ellenállása révén a fundamentumok fontosságát hangsúlyozza a kiállítás. Válaszokat láthatunk, melyeket egy kis közösség ad a nagyon is gyakorlatias munkákkal.?
?Mindenkihez el lehet ma már jutni, joggal beszélhetünk globális faluról, amely azonban lokális falvakból, kis közösségekből áll? ? mondta el Hammerstein Judit. Ennek megerősítéséhez pedig Európának is hozzá kell járulnia a hagyományos közösségek fenntartásával. Míg azonban nemzeteket alkotó közösségekké nem alakulnak újjá, ez nem valósulhat meg ? jegyezte meg a helyettes államtitkár.
Az építés mindig több, mint a nem építés. A kalákaépítést dokumentáló fotókon kemény kezeket látunk, önfeledt, derűs hangulatot ? ezek az építésre hívják fel a figyelmet, a tudás fontosságára, az összefogás révén létrejövő építmény nagyszerűségére. Kunkovács László fotósorozata is arra hívja fel a figyelmet, hogy a legegyszerűbb anyagokból is elő lehet állítani a népi építészet sajátos remekeit, ami bizonyítja, hogy a szükséghelyzet milyen kreativitásra képes sarkallni minket. Az előtérben továbbá olyan maketteket is láthatunk, melyek egy tér hasznos berendezésére adnak jó példát: a temesvári diákok Szakállszárítója a közösségépítésre helyezi a hangsúlyt. Ugyanők a Giardinibe több padot is elhelyeztek, összesen hat darabot ? ezek a kétkezi munka szépségét is hirdetik.
A kurátorok egyúttal interaktív játékra invitálják az ide látogatókat: az építésbe egy-egy csipesz kihelyezésével, vagy arra üzenet írásával lehet bekapcsolódni. Ezzel egy formálódó tér alkotó részesévé válhatunk.
Velencei Biennále
A Velencei Biennále a mindenkori kortárs építőművészet egyik legjelentősebb nemzetközi seregszemléje. A 2014. évi velencei Nemzetközi Építészeti Biennálét 2014. június 7. és november 23. között rendezik meg, főkurátora Rem Koolhaas holland építész. A főkurátor Fundamentals címmel hirdette meg az ez évi kiállítást, és rendhagyó módon nem alkotókat (építészeket) hívott meg, hanem a maga koordinálta nagyszabású kutatási projektet kívánja bemutatni a Giardini központi pavilonjában és az Arsenale tereiben. A kutatás célja az építészet elmúlt százéves történetének, azaz a modernitás és a posztmodernitás korának elemző bemutatása abból az elgondolásból kiindulva, hogy az építészet globális trendjei a posztmodern korában felülírták-írják a helyi hagyományokat. A kiállítás célja egyrészt ennek a folyamatnak a bemutatása, másrészt a lokális tradíciók továbbélésének, átértelmeződésének feltárása lesz.
A magyar pavilon
A 2014. évi velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjában rendezendő kiállítás koordinátora a magyar nemzeti biztos, Gulyás Gábor, az előző évek gyakorlatához hasonlóan nyílt pályázatot írt ki 2013. október 8-án a kurátori megbízatásra. A pályázatra rekordszámú, húsz pályamű érkezett a 2013. december 8-i határidőig. A pályázatok elbírálására Gulyás Gábor szakmai zsűrit kért fel, az ő döntésük alapján Jakab Csaba és Márton László Attila építészek valósíthatják meg az ÉPÍTÉS/BUILDING - Az építés folyamata, ember- és közösségformáló ereje, hatása az épített környezetre című pályázatukat.
A kiállításon a kurátorok az általuk ?Kárpát-medencei modellnek? nevezett oktatási módszert mutatják be, amelynek központi eleme az átriumban megvalósuló demonstratív ?ÉPÍTÉS?. Koncepciójuk a 2010-es BorderLINE Architecture és a 2012-es Spacemaker című kiállítások gondolatmenetéhez is kapcsolódva, egy, a Kárpát-medencében sajátos építési gyakorlatot, annak példáit és összefüggéseit mutatja be. Ennek központi, kiemelt része a ?fogadótér-KAPU? és a magyar pavilon padjának megtervezése és demonstratív felépítése, amely egy lehetséges választ adhat az építés alapproblémáinak újragondolására. A kurátorok a ?fogadótér-KAPU?, és ehhez kapcsolódóan a magyar pavilonhoz tartozó pad tervezési-építési munkáira egyetemi hallgatóknak szóló pályázatot írtak ki, melynek eredményeként a nyertes csapat valósíthatja meg a demonstratív építést Velencében. A tervek szerint azonban a Giardini területén lévő többi pad is az ő elképzeléseik szerint fog megújulni.
A kurátorok által kiírt pályázatra összesen 43 munka érkezett. Értékelésük főbb szempontjai a kurátori koncepcióhoz és a Kárpát-medencei modellhez, oktatási módszerhez való igazodás, illetve a hitelesen, attraktív építészeti eszközökkel megfogalmazott hely létrehozása voltak.
Ezek alapján a Szakállszárító jeligével beküldött pályamunka, a temesvári egyetemisták - Järger Zsolt (Temesvár), Molnár Zsolt (Csíkszereda), Szemcsuk Franciska (Déva), Benedek Tímea (Nagyszeben), Czáka Zoltán (Csíkszereda), Tóth Bertalan István (Arad) ? által tervezett, újragondolt szakállszárító épül meg a velencei magyar pavilon átriumában. A terv egyesíti a közösségi együttlétet szolgáló, fedett ülőhelyként funkcionáló építmény, és a közösségi építéshez is köthető megvalósulás gondolatát, így jól illeszkedik a kiállítás koncepciójába, erősíti annak üzenetét. Az ?újragondolt? szakállszárító letisztult megjelenése, egyszerű szerkesztési elve pedig stílusában is adekvát a kiállítással.
Csipeszek és spontán építés
A kiállítás központi eleméhez szorosan kapcsolódik egy interaktív építési mód is: a látogatók bekapcsolódhatnak a demonstratív építésbe (a magyar pavilonban ehhez rendelkezésre álló) csipeszek feltűzése révén, így részévé válhatnak a közösségi építés(élményé)nek.
A demonstratív építést kísérő kiállítás része Kunkovács László néprajzkutató, fotóművész Ősépítmények című fotókiállítása, a magyarországi építész- és tájépítész képzés építés-kalákáinak anyaga, illetve a kiírt ?fogadótér-KAPU? és pad építési pályázatra beadott munkák.
Kunkovács László kiállítása a spontán (anonim) építés ?modern kori? Magyarországán született, és a mai napig fellelhető építményeit mutatja be. Ezek a világmodellek alapozták meg a három évtizeddel ezelőtt elindult építéseket, amelyek bemutatása a kiállítás másik felében jelenik meg. Ezeket az építéseket nevezik a kurátorok a ?Kárpát-medencei modell?-nek, amely oktatási módszer szerint a fiatal építészek, tájépítészek, egyetemisták egy közösség számára terveznek, majd kalákában velük együtt hoznak létre egy hasznos, közös alkotást. Ezek az építés-kalákák az évtizedek során egyre szaporodva, a hagyományos kalákaforma megújításával napjainkig változatos formákat öltve terjednek a Kárpát-medencében. A módszerben tehát egyesül a valós problémákra adott szakszerűen válasz, a közösségi érdekeket szolgálata, és a leendő építészeket empátiára, valóságértelmezésre, az építészet szolgáló szakralitásának felismerésére való késztetés.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
