Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a szocreál stílusban emelt Köztársaság Palotáját 2006 februárjában kezdték el bontani, és az nagyjából 30 millió euróba került: a német kormányzat ennek 64 százalékát fizette, míg a maradékot a berlini irányítás finanszírozta. Az épület falaiban mérgező azbesztet is találtak, és a munkálatok ezért közel három évig tartottak. A bontás egyébként hatalmas logisztikai művelet volt: 20 ezer tonna acélt és 54 ezer tonna betont kellett elszállítani.
Mindez a helyiek szerint csak pénzpocsékolás. Philipp Oswalt építész szerint a Palota elbontása az NDK emlékével való leszámolást, és a a német múlt újrarajzolási kísérletét jelenti. Azt nagyon nagy hibának tartja, hogy a beruházók a 20. századot mintegy átugorva mindent a 19. századtól folytatnának, mert a németek akár pozitív akár negatív értelemben, de történelemformáló erőt jelentettek.
A hatalmas betonkockát 1976-ban építették a kelet-német parlament otthonául, ahol koncertterem, éttermek, és szórakozóhelyek várták a látogatókat. Az Erich lámpaboltja néven is emlegetett tömb 1989 után a korábbi elnyomás egyik szimbóluma lett, és a két országrész egyesítésével kiürítették azt. A palota megmentéséért sokan kampányoltak, ám sikertelenül: a Bundestag 2003-ban döntött a lerombolásáról.
A berliniek így hamarosan a II. világháború előtt a területen állt palota modernizált változatával találkozhatnak majd, amely 1443-ban nyitotta meg először kapuit, és azt a Hohenzollernek 1716-ban építették át barokk stílusban. A világháborús bombázások nem tettek okoztak károkat, a hatóságok azonban 1950-ben kisajátították, és a felrobbantásáról döntöttek.
A Berliner Stadtschloss építése a tervek szerint 2010-ben kezdődhet el, és azt legkorábban 2013 elején adhatják majd át. A palota kívülről a régi formát követi majd, belül viszont egy teljesen modern könyvtár és múzeum várja a látogatókat. A tervezéskor 30 építész adott be pályázatot, hogy elnyerjék az 550 millió euró projektet, és annak nyertesét a múlt hét pénteken jelentették be: Franco Stella olasz építész valósíthatja majd meg a grandiózus terveket.
A már említett Philipp Oswalt azonban úgy gondolja, hogy az NDK-palotának legalább egy kis részét megtarthatták és integrálhatták volna az új épületbe, mert az sokkal hitelesebb történelmi emlékezést tett volna lehetővé.
