Mégse omolhatott össze a klasszikus maja civilizáció

Az AnthroJournalban közölt, The Last Gasp: Demystifying the "Collapse" of the Terminal Classic Lowland Maya című dolgozatában a szerző, Elizabeth Votruba az összeomlás elmélete ellen érvel, mondván, hogy egy másféle, a kontextustól jobban függő, holisztikus megközelítésre van szükség, amikor a maja civilizáció létezésének elemzésére-interpretálására kerül sor. "A klasszikus kor végi összeomlás mint olyan nem volt, ezt csak egy maroknyi, dicsekvő tudós és nyomában a közvélemény állítja" ? szögezte le a kutató.

 

A tudósok általában három okot jelölnek meg a civilizáció összeomlására: a fenntarthatatlan mezőgazdasági tevékenységek következtében fellépő "ökológiai túlterhelés"; a helyi háborúk sorozata; illetve a klímakatasztrófa (például aszály). Ezt több drámai változás kísérte: a templomok és más komplexumok építésének vége, a királyi intézmény megszűnése, a városok elnéptelenedése és a népességcsökkenés.

 

Votruba ezzel szemben azt állítja, hogy a klasszikus (300?950) és a posztklasszikus (950?1550) kor között társadalmi reorganizációs folyamat ment végbe; maja összeomlás tehát nem volt, ahogyan azt a dramatizált, romanticizált, szimplifikáló narratíva állítja, a "maja identitás a modern világban is létezik, látható és tapintható a mezoamerikai kultúrában" ? írta a szerző, aki szerint a kapcsolatot mindehhez a Közép-Amerikában élő 7 millió maja jelenti.