Lehet, ma már csak a krónikák, és talán egy omladozó kőhalom emlékeztetne a Csákok egykori büszke fellegvárára, ha Fülöp Gyula, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régésze - későbbi igazgatója - 1995-ben fel nem hívja a figyelmet a Fejér Megyei Hírlapban az egykori erődítmény és környéke áldatlan állapotára. A cikk megjelenését követően alig egy hónap múlva Sörédi Pál, az akkori iskolaigazgató vezetésével, zömében csókakői lokálpatrióták részvételével megalakult a Várbarátok Társasága. Céljuk a középkori várrom megmentése, restaurálása volt. A polgári önszerveződésnek kezdetben huszonnyolc tagja volt, ma már mintegy nyolcvanan tartoznak a csapatba.
A megalakulást követően szinte azonnal munkához láttak. A "takarítással" kezdték. A falakat ki- és megszabadították a gyomtengerből, az elvadult növényzetből, a leomlott kövek helyén kinőtt fáktól. Alkalmanként harmincan, negyvenen irtották a gazt, tisztították, ritkították a bozótost, kaparták ki a törmelékhalmokból, és talicskázták a vár udvarára a leomlott falak még használható köveit, építették a fellegvárhoz felvezető utat.
Az Országos Műemléki Hivatal sem maradt tétlen. Megerősítette az életveszélyes toronycsonkot, kijavíttatta a torony alatti mellvédfalat. A fellegvárban folytatódtak a régészeti ásatások: együttműködve és nem ritkán vitázva is a műemlékvédőkkel, feltárták a kaput, a kaputornyot, az előudvart és a barbakánt. Az összefogás eredményeként megújult az öregtorony, kiásták a palotaszárny alapjait, és újraépítették a falak nagy részét.
Minderre 15 év alatt mintegy 90 millió forintot költöttek. Hogy miből? Megragadtak minden pályázati lehetőséget, szponzorokat kerestek. Az eredményeket, a szépülő, épülő várat látva egyre többen ajánlották és ajánlják fel a társaságnak személyi jövedelemadójuk egy százalékát - és csurrant, cseppent valamennyi pénz a tagdíjakból is. Az idén pedig az önkormányzat jelképes összegű belépő díjat kér hétvégenként a várlátogatóktól, és az abból befolyt összeget a vár további újjáépítésére fordítják majd - sorolja a társaság bevételi forrásait Sörédi Pál, aki nyugdíjasként is vezetője maradt a várbarátoknak.
Bár az eddigi eredmények, a helyreállított falak, tornyok, a környék rendje magukért beszélnek, bőven van még tennivalójuk a "várépítőknek", és a régészeti munkálatokat vezető Hatházi Gábornak is. Az idén várhatóan sor kerül az alsóvár kaputornyának és a mecsetnek a feltárására. Szeretnék felépíteni az északnyugati sarokpillért, amelyhez a köveket már össze is gyűjtötték. Készen vannak a kaputorony építési tervei, és elkészíttették az egykori kápolna nyugati oldalfalának kiviteli terveit is. Közben pedig folyamatosan végzik a falakon a kisebb-nagyobb javításokat, tartják karban, rendezik a vár környezetét.
Muszáj is "rendet tartani" az erődítményben és környékén, mert egyre több a látogató. A várbarátok és a község sokat tesznek azért, hogy minél többen vigyék jó hírét Csókakőnek és a várnak, amely egyre több falubeli programnak lett a szereplője. Bemutatókat tart udvarán a Várbarátok Társaságának lovagi tagozata - amely évente két új taggal gyarapítja a sorait -, lovagi tornát, a környezethez illő kiállításokat rendeznek a több mint hét évszázados falak között.
Az egykori feljegyzések szerint Csókakő vára legalább 10-15 évig épült. Újjáépítése jóval több időt vesz majd igénybe.
