Diószegi Sámuel Debrecenben látta meg a napvilágot. Református lelkész volt, Legjelentősebb munkája az első magyar növényhatározó, a Magyar Füvész Könyv, amelyet sógorával, Fazekas Mihály költővel közösen írt. A Karl Linné svéd természettudós növénytani rendszerének tudományos eredményeit felhasználó könyv több mint 3000 magyarországi növény leírását tartalmazza, ékes magyar nyelven. Ő teremtette meg a leíró növénytan és alaktan magyar szaknyelvét. Orvosi Füvészkönyvében a magyar orvosi nyelv fejlesztésére törekedett, ám a nyelvújítás lázában növényelnevezéseivel nem egyszer túllőtt a célon. A szirmanyúlt, a magiszák, a türempikk nem aratott osztatlan sikert, de azóta is használatos a szirom, a hímpor, a bibe és porzó szakkifejezés, amelyeket szintén ő talált ki. Kimagasló munkásságát az utókor ismerte el igazán, a magyar nyelv legnagyobb tudora, Arany így írt:"...óhajtani lehet, hogy aki még valaha nyelvünkben újít, azt a népnyelv, népi észjárás oly teljes ismeretével és oly romlatlan nyelvérzékkel tegye, mint Diószegi, Fazekas, Földi". 1813. augusztus 3-án halt meg szülővárosában.
