Egy gazdag cukornád-ültetvényes törvénytelen fiaként született. Középiskoláit a jezsuitáknál végezte, majd 1950-ben jogi diplomát szerzett. 1953. július 26-án 56 társával együtt megostromolta a Moncada-laktanyát, a Batista-diktatúra jelképét. A kudarcba fulladt vállalkozást követően 15 évi börtönre ítélték. Két év múlva kegyelemben részesült, és Mexikóba emigrált, ahonnan kis csapat élén a Granma hajó fedélzetén visszatért a szigetországba. 1959. január 1-jén "szakállasai" élén, kétéves gerillaháború után megdöntötte az Egyesült Államok által támogatott Batista diktátor uralmát. 1961 decemberében Castro bejelentette, hogy Kuba marxista-leninista útra lépett. 1965 óta a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, 1976 végétől az Államtanács elnöke és miniszterelnök, ezenkívül 1959 óta a Forradalmi Fegyveres Erők főparancsnoka, valamint 1976-tól parlamenti képviselő. A Szovjetunió felbomlása és a világkommunizmus összeomlása miatt 1990-1991-ben elszigetelődött, de korlátozott gazdasági reformokat vezetett be, amelyek növekedést eredményeztek, így belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni.
