Calvados-ban született. 1829-ben diákként bejárta a Rajna vidéket, Észak-Németország bányáit és falvait, tanulmányozta a német parasztság életét. 1830-ban egy laboratóriumi robbanás következtében súlyosan megsebesült és betegágyán megfogadta, hogy ha felgyógyul, a társadalomkutatásnak szenteli életét. Valóban bebarangolta a korabeli Európát, egyebek között a magyarországi Hatvanba is eljutott, ahol szociológiai felméréseket végzett. Tapasztalatait, társadalomfilozófiai nézeteit több könyvben, tanulmányban adta közre. 1854-ben jelent meg az Európa munkásai, 1864-ben A szociális reform Franciaországban című munkája. Ezeket követte 1870-ben A munka szervezete, majd 1874-ben A család szervezete című könyve. 1876-ban adta ki az angol alkotmányról írott művét, 1881-ben pedig megjelentette Az emberiség alkotmányáról szóló könyvét. 1855-ben - III. Napóleon megbízásából - ő rendezte a párizsi világkiállítást, s ettől kezdve felhagyott az egyetemi tanítással, és államtanácsosként csak a francia és külföldi világkiállítások szervezésével foglalkozott. 1856-ban megalapította és vezette azt a nemzetközi közgazdasági társaságot, amely az ő irányításával és módszereivel igyekezett feldolgozni a világ munkásainak életéről gyűjtött adatokat. A konzervatív társadalomfilozófia atyjának tartott bányamérnök szerint az állam biztonságos fennmaradása a társadalmi békétől függ, ez pedig csak az ószövetségi Tízparancsolat betartása és betartatása alapján lehetséges. Úgy vélte, a rossz nem az intézményekben magukban van, hanem az emberek szívében, akik ezeket az intézményeket méltatlan módon használják. Szerinte a vallás mellett a társadalom másik fő szervező és összetartó ereje a család, a közösségek megkötő ereje a családi tűzhellyel kezdődik, s a felnövekvő fiatalság morális tartása elsősorban attól függ, milyen modell veszi körül. Gazdasági nézeteiben általában a nagy gazdasági egységek, illetve a kis- és közepes vállalkozások egyensúlyát tartotta ideálisnak. Ligoure-ban halt meg 1882. április 5-én.
