Nagbiccsén látta meg a napilágot. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen és a Rabbiképző Intézetben végezte. 1894-ben bölcsészdoktorrá, 1896-ban rabbivá avatták és ugyanabban az évben középisk, tanári oklevelet szerzett. Évekig igazgatta a pesti zsidó gimnáziumot, és 1931-35-ben tanított az Országos Rabbiképző Intézetben. Sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda- és legendavilág tanulmányozására, valamint a magyar mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki. Megírta a héber és az arab mese történetét. 1943. feburár 16-án halt meg Budapesten. Főbb művei: F. m. Az arab Antar-regény (Bp., 1918); A héber mese (I-II., Bp., 1923-24); Das hebräische und arabische Märchen, (Leipzig, 1930); Die Bedeutung des arabischen Antar-Romans für die vergleichende Literaturkunde (Leipzig, 1931).
