A Wola Okrzejska-i születésá elbeszélő a Varsói Főiskolán orvostudományt, majd bölcsészetet hallgatott, tanulmányait a varsói orosz egyetemen fejezte be. 1872-ben a Niwa szerkesztőségének munkatársa, egy év múlva a Gazeta Polska újságírója lett, 1882-től a Slowo című lapnak dolgozott. Az I. világháború idején Svájcba menekült, Veveyben telepedett le, innen szervezte a háború lengyel áldozatain segítő bizottságot. Világirodalmi jelentősége abban foglalható össze, hogy történelmi témájú regényeivel megteremtette és átélhetővé tette a nemzeti múlt történelmi tudatát a lengyel nép számára. Műveit kalandos meseszövés, a hősök epikus, csak egy-két jellemvonással, "fekete-fehér" színben történő felvázolása jellemzi. Híres könyve A kis lovag, a Vízözön és a Kereszteslovagok. 1905-ben Quo vadis? című regényével, "kimagasló elbeszélő képességéért" elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Ismert regénytrilógiájával (Tűzzel-vassal, Özönvíz, Volodijovszki úr) a leigázott Lengyelország nemzeti tudatát kívánta ébren tartani. Vevey-ben halt meg 1916. november 15-én.
