II. János aragóniai király fia, s 1466-ban már Aragónia társkirálya volt, 1468-ban Szicília királya lett. 1469-ben feleségül vette Kasztíliai Izabellát, aki 1474-ben - IV. Henrik halála következtében - megörökölte Kasztíliát. 1479-ben meghalt Ferdinánd apja, János király is, s így a házaspáré lett a félsziget két legnagyobb országa. A két területet 1479-ben egyesítették, így jött létre az egységes spanyol állam, amelynek V. Ferdinánd néven lett királya. 1503-ban elfoglalta Nápolyt, és 1504-től III. Ferdinánd néven annak is királya lett. Ő volt az egyik legnagyobb spanyol király. Uralkodása alatt értek véget az évszázados mór háborúk, szabadult fel Granada - 1512-ben elfoglalta Navarrát is -, s fedezte fel Amerikát Kolumbusz. A királyi pár - Ferdinánd és Izabella társuralkodóként - nagy tehetséggel kormányzott, Ferdinánd rendkívül jó diplomata volt. Gondja volt arra is, hogy a főpapság befolyását fékezze, s a királyi hatalmat erősítse. Ennek szolgálatába állította az inkvizíciót is. A mórok kiűzése, s Portugália kivételével az Ibériai-félsziget egyesítése révén őt tartják Spanyolország megalapítójának. Madrigalejo-ban hunyt el 1516. január 23-án.
