A kölni születésű Adenauer Freiburgban, Münchenben és Bonnban végezte tanulmányait, majd Kölnben mint jogász tevékenykedett. 1917-ben megválasztották Köln főpolgármesterévé, s tisztségét 1933-ig töltötte be. Közben 1920-tól a Porosz Államtanács elnöke is volt. 1933-ban a nemzetiszocialisták felmentették összes tisztségéből, és 1934-ben, majd 1944-ben bebörtönözték. A világháború után ismét Köln főpolgármestere lett. 1945-ben megszervezte a Kereszténydemokrata Uniót, amelynek elnöke is lett. Az 1949 augusztusi választások után megalakult törvényhozásban, a Bundestagban mint a legerősebb parlamenti párt vezetőjét - igaz csak egyetlen szavazattöbbséggel - választották a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjává. Kezdetben tevékenysége középpontjában a gazdasági újjáépítés és a jogállamiság kialakítása állott. Ludvig Erharddal, gazdasági miniszterével sokat tett a "német gazdasági csodá"-nak nevezett újjáépítés sikeréért. Legfőbb politikai céljának az NSZK nyugati integrációját tekintette. Számos külpolitikai siker fűződött nevéhez, már 1949 végére kivívta a nyugati megszálló hatóságoknál, hogy az NSZK önálló külpolitikai tevékenységet folytathasson. Lépésről lépésre sikerült növelnie országa függetlenségét, mitöbb idővel egyenjogú tagként beléptetni az NSZK-t a különböző nyugati gazdasági és integrációs szervezetekbe. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a német-francia megbékélésnek. 1963-ban Charles de Gaulle francia elnökkel aláírták a két ország barátsági szerződését. A Szovjetunióval szemben alapvetően bizalmatlan maradt, ennek ellenére 1955-ben elérte a német hadifoglyok hazaengedését és megállapodást kötött a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Belnémet ügyekben a mielőbbi újraegyesítés tántoríthatatlan híve volt. Nevéhez fűződik az úgynevezett kancellári demokrácia kialakítása, melynek lényege, hogy az alkotmány alapján egyébként is széles hatáskörrel rendelkező kormányfő szinte mindenki mást háttérbe szorít. Több mint tizennégy éven át ült a kancellári székben, személye nemcsak hazájában, de egész Európában nagy tiszteletnek örvendett, egyik első képviselője volt az európai egység gondolatának. 1967. április 19-én halt meg Bad Honnef-Rhöndorf-ban. Emlékét nevét viselő alapítvány is őrzi.
