A racionalizmus egyik megalapozója, a skolasztika egyik legeredményesebb ellenfele Le Haye-ban látta meg a napvilágot. A filozófia mellett foglalkozott fizikával, kozmológiával csakúgy, mint matematikával, jelentős felfedezésekkel gyarapítva eredményeiket. A haladó gondolkodás nagyra értékeli benne a tudomány zseniális megújítóját, a materialista természetfelfogás egyik megalkotóját, s a kiváló logikust. Nyolcéves korától jezsuita nevelésben részesült, majd 1616-ban Pitiers-ben jogi licenciátust szerzett. 1618-ban katonai szolgálatba lépett, s részt vett a törökök elleni küzdelemben is. 1622-től utazásokat tett Európa több országában, járt Magyarországon is. 1626-ban visszatért Franciaországba, és három évet töltött Párizsban, ahol kapcsolatot talált kora legnagyobb elméivel.
1628-ban írta latin nyelven első nagy művét Szabályok az értelem vezetésére címmel. 1629-ben Hollandiában telepedett le, ahol minden idejét tanulmányainak szentelhette. 1637-ben három nagy tanulmányt tett közzé a fénytörésről, Dioptrika, Légköri jelenségek és Geometria címmel. E három mű bevezetése az Értekezés a módszerről, amely a világ- irodalom egyik legsajátosabb és legvonzóbb műve. Egyrészt szellemi önéletrajz, amely fejlődésükben mutatja be Descartes vizsgálódásait a megismerés filozófia megalapozásáról és módszeréről, az emberi magatartás szabályairól, a tudományok egységéről és gyakorlati hasznáról. Másrészt az új, ipari civilizáció meghirdetésének is tekinthető. E művében szerepel híres mondata:"...gondolkodom, tehát vagyok." 1641-ben írta meg latin nyelven az Elmélkedések a metafizikáról című munkáját, melyben ismeretelméleti problémáit próbálta tisztázni. A mű francia fordítása, melyet maga Descartes ellenőrzött, 1647-ben jelent meg Párizsban. A negyvenes évek elején ismerkedett meg Erzsébet pfalzi hercegnővel, a trónjavesztett cseh király leányával. Neki írta híres leveleit az erkölcsről, s neki ajánlotta latin nyelvű nagy összefoglaló művét, A filozófia alapelveit. Utolsó műve az 1649-ben francia nyelven írt Tanulmány a lélek szenvedélyéről volt. Ez év szeptemberében Krisztina svéd királynő meghívására Stockholmba hajózott, s ott a szokatlan életrend és a zord éghajlat miatt pár hónappal később, 1650. február 11-én tüdőgyulladásban meghalt.
