A kolozsvári születésű gróf Liszt Ferenc és Petőfi Sándor jóbarátja volt, utóbbi az ő koltói kastélyában töltötte mézesheteit Szendrey Júliával. A szabadságharc alatt Bem mellett ezredesi rangban harcolt, majd a bukás után az aradi várbörtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött, ezért távollétében ítélték halálra. A száműzetésben Victor Hugo és Alexandre Dumas is kitüntette barátságával. 1859-ben csatlakozott Garibaldihoz, s ezredesi rangban a magyar légiót szervezte, majd rövid ideig a légió parancsnoka is volt, harcolva az olasz egységért. 1867-ben amnesztiát kapott, s hazatért. Tagja lett a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak, valamint alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Műveinek többsége visszaemlékezés. Nagybányán halt meg 1892. április 18-án.
