Nagy-Britannia és Franciaország megköti az 'Entente cordialé'-nak ('szívélyes egyetértés') nevezett egyezményt, hogy a brit és a francia gyarmati érdekeket egyeztessék. Franciaország elismeri az angolok uralmát Egyiptom földjén, Nagy-Britannia szabad kezet ad Franciaországnak Marokkóban. A brit-francia egyezmény számára az utat már az 1899-es (1898. VII. 10.) Fasoda-szerződés előkészítette, melyben Franciaország elismerte a brit uralmat Szudánban. Az 'Entente cordiale' nem tartalmaz szabályszerű szövetségi szerződést, de tisztázza a vitás gyarmati kérdéseket, és hozzájárul az európai politikai együttműködéshez. A megállapodás megkötésével Anglia feladja korábbi 'splendid isolation' ('fényes elszigeteltség') alapelvét, és ezzel állást foglal az európai kontinensen zajló vitákban. A Német Birodalom számára az 'Entente cordiale' nagyhatalmi törekvéseinek vereségét jelenti, hiszen Marokkóval kapcsolatos, Nagy-Britanniával 1901 óta folytatott szövetségi tárgyalási kudarcot vallottak. Az 'Entente cordiale' létrejötte az egyik lépés volt a világháború felé.
