A film kiindulási pontja egy 1990-ben talált ősi sír, amelyről sokan úgy tartják, hogy Kaifás zsidó főpapnak, Jézus elítélőjének nyughelye. A sírban két vasszöget találtak, melyeket Jacobovici érvelése szerint - történelmi, szövegelemzési és régészeti alapon - valószínűleg keresztre feszítéskor használtak. Mivel pedig Kaifást egyedül Jézus keresztre feszítésével hozzák összefüggésbe - folytatja a rendező -, feltehető, hogy ezeket a szögeket Jézus kivégzésénél használták. A film szerint a szögek a sír felfedezése után eltűntek, és csak húsz évvel később bukkantak fel ismét egy tel-avivi laboratóriumban.
A dokumentumfilm már megjelenése előtt nagy vitákat váltott ki Izraelben és a szakmabeliek körében. A legtöbben elvetik Jacobovici állítását, egyesek egyenesen szenzációhajhásznak nevezik a rendezőt. Az izraeli örökségvédelmi hatóság, amely a Kaifás sírjának tartott temetkezési hely feltárását is végezte, reakciójában hangsúlyozta: mindeddig nem bizonyították kétséget kizáróan, hogy a megtalált sír Kaifásé. Mint hozzáteszik, szögeket pedig rendszeresen találnak sírokban. "Nincs kétség afelől, hogy a tehetséges rendező, Simcha Jacobovici érdekes filmet készített, amelynek középpontban egy valódi régészeti lelet áll, ugyanakkor a filmben előadott interpretációnak nincs alapja a régészeti eredmények és a kutatások fényében" - fogalmaznak.
Simcha Jacobovici The Lost Tomb of Jesus (Jézus elveszett sírja) című 2007-es dokumentumfilmjét is számos szakértő bírálta, köztük Vermes Géza magyar születésű brit vallástörténész, a világ egyik legelismertebb Jézus-kutatója.
