Hohenstatt szerint a vázlat készítője mind a két kezét használta, ahogy azt az alapvetően balkezes Leonardo is tette korai firenzei korszakában egyes művei esetében. Továbbá a vázlat palimpszesztre készült, amin látszanak még az előző vázlat körvonalai, ami egy kutyát vagy egy medvét ábrázolhatott, és Leonardo mindkét állatot tanulmányozta a korai firenzei korszakában. A portré kidolgozásának részletei is a mester más műveit idézik.
Hohenstatt történelmi és művészettörténeti érvei mellett mellett Luigi Capasso, a Gabriele d'Annunzio Egyetem antropológia-professzora technikai bizonyítékokat sorakoztatott fel Leonardo személye mellett. A papír típusa majdnem azonos három 1473-ban készült, és az Uffizi Galériában őrzött Leonardo vázlat papírjának anyagával. Emellett a rajz hátoldalán lévő ragasztóanyag vélhetően nagymértékben megegyezik a mester munkáit tartalmazó Codex Atlanticus 12. kötetének 1033. oldalán lévő enyvvel. Capasso elemezte a vázlat hátoldalán lévő ragasztóanyag kémiai összetételét, de a Codex Atlanticus enyvmintájával való összehasonlítást a Biblioteca Ambrosiana várhatóan csak 2012-ben fogja engedélyezni.
Leonardo számos munkája szóródott szét az elmúlt évszázadok folyamán. Mint ahogy azt a vázlat példája is mutatja, ezek azonosítása rendkívül hosszú és bonyolult folyamat.
