Megtalálták Jeruzsálem legrégibb erődjét

Az i.e. XVII. században a nyolc méter magas falat az ókori kánaániták egy átjáró védelmére építhették, amely a dombtetőre épült erődből egy közeli forráshoz, a város egyetlen vízellátási helyéhez vezetett.

Ennek egy kisebb szakaszát már 1909-ben is felfedezték, ám a régészek most egy 25 méter hosszú szakaszt ástak ki, és a kutatók szerint további részek is lehetnek a föld alatt. Ezeket azonban egyelőre nem kereshetik tovább, ugyanis a feltárásokra a gazdasági válság miatt nincs több pénz.

A régészek most első alkalommal fedeztek fel ilyen monumentális, Heródes kora előtti emlékeket, aki 2000 évvel ezelőtt az egész települést átépíttette. Ronny Reich, a Haifai Egyetem ásatásvezető régésze szerint a különleges lelet arra utal, hogy Jeruzsálem a középső bronzkorban is jelentős település lehetett, hatalmas épületekkel, és nagyszámú lakossággal.

Jeruzsálem a középső bronzkortól kezdve (i.e. 2000-1750) városias település, valószínűleg kereskedelmi csomópont volt. Az izraeli törzseknek az i.e. XIII. század második felében lezajlott bevándorlása után, i.e. 1000 körül Dávid király foglalta el a kánaánitáktól, és az általa alapított Izrael királyságának fővárosává tette. Fia, Salamon király (i.e. 961-922 között uralkodott) új akropoliszt építtetett, halála után Jeruzsálem a kettészakadt ország déli része, Júda fővárosa lett.

A felfedezésre Jeruzsálem óvárosán kívül, az úgynevezett Dávid városában került sor, amelynek kutatását politikai viták mérgezik. Az egyik leggazdagabb régészeti lelőhely ugyanis a palesztinok által követelt térség kellős közepén található, amely 1967 óta Izrael államé. Az ásatásokat a zsidó telepeseket pénzelő Elad támogatja, amely egyben minél több palesztin házat vásárol fel, és bont le a környéken.

A kritikusok szerint így a hasonló régészeti felfedezések is csak a zsidó irányítást betonoznák be Jeruzsálem azon részén, amelyet a palesztinok is jövendő államuk fővárosául használnának.