Hosszadalmas Habsburg-ellenes háborúskodásai során Bethlen Gábor 1620-ban jutott a legközelebb ahhoz, hogy a Kárpát-medence komoly politikai tényezőjévé váljék. Fennhatósága kiterjedt csaknem az egész királyi Magyarországra, annak váraira és városaira, köztük a "fővárosra", Pozsonyra, amelynek elfoglalásakor a Szent Korona is a kezére jutott. Rendkívüli sikereit elsősorban a nemzetközi konstellációnak köszönhette: a cseh és morva rendek hadai 1619 őszén - Bethlenéivel együtt - a császárvárost veszélyeztették. Az érintett területek arisztokráciája - vallásra való tekintet nélkül - szinte egy emberként állt a fejedelem mellé. Nyilvánvaló, hogy például Batthyányak csatlakozása nélkül Bethlen dunántúli pozíciói ingatagok maradtak volna. Az április 25-i prágai szerződés szokatlanul szoros együttműködést létesített Bethlen és a cseh királlyá választott Frigyes pfalzi választófejedelem, a cseh-morva és a magyar rendek között. Olyannyira, hogy augusztusban közös követséget küldtek a Portára, megbeszélni a törökkel a Habsburg-ellenes fellépés módozatait. A magyar rendek abban reménykedtek, hogy a Porta hozzájárul a királyi Magyarország és Erdély egyesüléséhez Bethlen fősége alatt. Tévedtek. A török kormányzat még csak nem is igyekezett ezt a látszatott kelteni. Az 1620. augusztus 25-én a Habsburgok trónfosztásával magyar királlyá választott Bethlen kedvét azonban alighanem mégis leginkább az vette el a koronázástól, hogy a rendek besztercebányai végzései az ő kezét is éppúgy meg akarták kötni, mint a Habsburgokét, miközben tőle is elvárták volna, hogy a sajátjából fedezze az ország törökellenes védelmét.
