A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2007-ben ünnepli első állandó kiállítása megnyitásának 100. évfordulóját. Ez a centenárium volt az apropója az új állandó kiállítás megrendezésének. Miután a szaktárca - a költségvetés helyzete miatt - nem tudta biztosítani a kiállítás egyszeri, egy ütemben történő finanszírozását, azt több szakaszra bontva készítik el. A munkálatok a barokk épületszárnyban, 2005-2008 között három ütemben valósulnak meg, a nagyszabású, új állandó kiállítás 6 teremben, 1700 m2-en lesz látható.
Az új, állandó kiállítás az élelemtermelés kezdeteitől, vagyis az újkőkortól egészen napjainkig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig kívánja bemutatni a magyar mezőgazdaság teljes történetét. Tavaly a kiállítás I. üteme, a legrégebbi időszakok mezőgazdaságának története készült el és került bemutatásra. Ez az első kiállítási szakasz a magyar államalapítással zárult. A most megnyílt tárlaton a következő időszak ismerhető meg.
Az első teremben látható, a Kárpát-medence területén, a magyar honfoglalást megelőző periódus azt kívánja bizonyítani, hogy későbbi hazánk földje Európa legrégebbi mezőgazdasági területei közé tartozik. A kiállítás hangsúlyozza a mezőgazdaság fejlődését meghatározó újításokat, ilyennek számítottak például az egyszerű, de hatékony talajművelő eszközök. A második teremben kiderül, hogy a magyar honfoglalás először teremtette meg azt a lehetőséget, hogy a Kárpát-medence egész területén egységes gazdasági rendszer jöjjön létre. A honfoglalók útvonalát a földművelés különböző elemeinek megismerését hangsúlyozva érkezünk el a félnomád, majd a letelepült életmód bemutatásához a kora Árpád-korban.
A harmadik teremben az Árpád-kori falusi életet és a korabeli eszközhasználatot, illetve a régészeti feltárás alapján készült falusi környezetet mutatnak be: a honfoglalás kori terem üvegpadló alatti része és az Árpád-kori falusi környezet rekonstrukció szervesen összetartozik. Az üvegpadló alatti rész a feltárás körülményeit szemlélteti, ahonnan használható adatok nyerhetők a rekonstrukciókhoz. Eredeti nagyságukban egy lakóházat, egy kemencét és néhány használati tárgyat tárnak a látogatók elé Esztergom - Zsidód régészeti feltárásai alapján.
Magyarországon a késő középkorban felgyorsult az agrárfejlődés a technikai és a technológiai újítások következtében. A gazdálkodásba bekapcsolták a korábban ritkán lakott, erdős területeket is. A jogilag egységessé vált jobbágyság gazdasági helyzete kedvezőbbé vált. Ezt tükrözi a kiállításunkon bemutatott 15. századi alföldi lakóház, amely a középkori paraszti lakáskultúra egyik legkorszerűbb megoldása volt: a lakóhelyiséget füstmentesen szemeskályhával fűtötték. Ebben a környezetben mutatják be a falusi háztartás és gazdálkodás tárgyi emlékeit, a középkori Szentkirály ásatásai anyagainak segítségével.
A 16. század első harmadára esett Magyarország bekapcsolódása a kora újkori világgazdaságba. A 16. század második felében az agrártermékek kivitele növekedett, legjelentősebb exportunk ebben az időben a szarvasmarha és a bor volt. Ennek bemutatására szolgálnak a teremben elhelyezett grafikák és műtárgyak. A fellendülő állat, bor és gabonaexport a paraszti kereskedelemben is éreztette hatását, a borkivitel pedig egyre inkább a keleti, főként a lengyel területek felé irányult. A török uralom idején új gazdasági eljárások, újonnan megismert növények, ízek, étkezési szokások jelentek meg. A török-magyar kölcsönösen érvényesülő gazdasági és kulturális hatásokat jól érzékeltetik az ásatásokból előkerült munkaeszközök és egyéb leletanyagok. A kiállításban szereplő a földművelő eszközök, így az ekék, a szántóföldi művelés súlyának növekedését jelzik.
A múzeuológusok a kiállítások hasznosítását, mélyebb megismerését tárlatvezetésekkel és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal teszik érzékletesebbé.
