Megújul Rácalmás izraelita temetője

Ugyan az önkormányzat nem támogatja a helyiek kezdeményezését, az önkéntesekkel indult program a Holokauszt emlékév keretein belül meghirdetett pályázaton nyertes tervvel támogatóhoz jutott. Az izraelita vallásúak temetkezési helyére a 19. század közepe óta helyeztek örök nyugalomra polgárokat: a lenti részen találhatók a régebbi sírok, fent az 1940-es évekig temettek. 1965 után a helyi zsidóság helyzete lefelé ívelt, de a második világháború viszontagságai is megtépázták az izraelita lakosság számát.

A helyi zsidók Morvaországból érkeztek Magyarországra, a helyiek nem a budapesti szabad szellemű, neológ irányzatot és nem is a Kelet-Magyarországra jellemző ortodox, bezárkózó eszméket vallották magukénak, a környéken egyedülálló módon az átmenet hívei laktak és a két út közötti, úgynevezett status quo ante irányzatot követték. A helyi zsidók főként kereskedelemmel foglalkoztak.

A temető Fejér megyében a harmadik legnagyobbnak számít Székesfehérvár és Sárbogárd után, a helyiek közül se tudta azonban mindenki, hogy temetőt rejt a fák és bokrok hada, amíg nem kezdődött el a rendezés. Körülbelül 60-70 sírhelyet találtak a talajrendezés elindításával, bár a Mazsihisz, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségek szerint 150-200-nak kellene lennie. Az 1960-70-es évek gránithiánya ugyanis több, jó szándéktól mentes temetkezési vállalkozót ösztökélt arra, hogy az elhagyatott temetőből szerezzék be az alapanyagot.

Az itteni zsidók az országban élő társaikhoz hasonlóan számos viszontagságon mentek keresztül. Volt, akit a fehérterror idején hurcoltak végig a településen lovaskocsihoz kötve, 25 főt pedig a 2. világháború idején vittek el a székesfehérvári téglagyárba, onnan pedig tovább Auschwitzba – vissza azonban senki nem tért.

20-25 fő segítette a helyiek munkáját, lehetetlen vállalkozásnak tűnt azonban az embert próbáló talajrendezés az ötmilliós támogatás előtt.