A Magyar Képtár 1913-ban jött létre, és a Kultúrpalota felavatásával egyidőben nyílt meg. A képtár magját az a 68 festmény képezi, amelyet a Budapesti Szépművészeti Múzeum helyezett letétbe 1913-ban. Ezt egészítette ki a Bernády György polgármester által nagy gonddal kiválasztott és a város pénzén megvásárolt 15 alkotás. Ez volt a későbbi gyűjtemény kiindulópontja, és az új kiállítás elrendezése is ezt követi.
A kiállítás elsősorban a képtár megalapítását biztosító gyűjtemény festményeit mutatja be, melyekhez két új szerzemény, Körösfői-Kriesch Aladár Három gyermek és Hegedűs László Herkules válaszúton című reprezentatív festményei társulnak. Ugyanakkor régóta ki nem állított képek is szerepelnek benne, mint például Kárpáthy Rezső Reggeli hangulat Budán, Hollósy Simon Férfiportré és Női portré, Eisenhut Ferenc Hunyadi kirohanása, Csánky Dénes Kőbányában, Edvi Illés Aladár Búzahordás című alkotásai. Összesen csaknem 80 műtárgy látható.
Az új kiállítási koncepció alapján az alkotásokat stilisztikai és tematikus hasonlóságok, iskolák vagy művészeti központok, valamint művészeti irányzatok alapján csoportosították. A romantikától a historizmusig, a halál és kísértet szimbolizmusától a bibliai kompozíciókig jelen vannak a tájkép- és szalonfestészet darabjai, a szecessziós nőábrázolás példái, a Barbizon, Párizs vagy Szolnok köré szerveződő iskolák, a nagybányai művésztelep, az orientalizmus és történeti festészet képviselői is. Olyan reprezentatív festőktől láthatók alkotások, mint például Munkácsy Mihály, Paál László, Wágner Sándor, Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Barabás Miklós, Demeter Róbert, Vida Árpád.
„Ma Marosvásárhelyen található a legjelentősebb magyar festészeti gyűjtemény Magyarország határain kívül” – írta Soós Zoltán polgármester, a múzeum korábbi igazgatója a képtárról.
