A feltárás és a kivitelezés során nyilvánvalóvá vált, hogy az épület egésze, tartószerkezete igen rossz állapotban. A szigetelés teljes hiánya, a rossz csapadékvíz-elvezetés, a talajból beszivárgó víz és az eső egyaránt roncsolta az épületet, ehhez járultak még hozzá a tavaly nyári esőzések, épp a tetőszerkezet bontása idején. A salétromosodás nem szűnt meg, a vastag falak teljes, természetes kiszáradása még hosszú ideig eltarthat - olvasható a tájékoztatóban.
A KÖH közleménye kiemeli, hogy a felújítási munkák tervezésekor az épület eredeti térszerkezetének és a feltárható barokk kori emlékeknek a megmutatása, valamint a mai igények és funkciók szerinti használat volt a cél. Ezért a kúria kert felőli oldalán fogadóhelyiséget, kiállítási tereket, kávézót alakítottak ki, a padlástérben pedig oktatási, előadói termet. Az utcafronton könyvtárszoba, szalon, kiállítási terem kapott helyet. A díszterem - amelynek korongmotívumos, szalagkeretes falfestménye eredeti teljességében barokk kastélykertet idézhetett - visszanyerte eredeti hangulatát.
A barokk kúriát az 1720-as években emelte a Laffert család, amely a 17. század végén szerzett birtokot a területen. A KÖH műemléki nyilvántartásának bejegyzés szerint "a kastély építőmestere nem ismert (...) Az épület a ráckevei Savoyai-kastéllyal hozható leginkább kapcsolatba, talán az itt dolgozó mesterekben kereshetjük egykori tervezőjét".
A kúriából a história szerint utóbb magtár lett, majd részben lakóházként, részben szobrász műteremként használták, lakói a járószintet feltöltötték, belső falakat húztak, így a térszerkezetek, ha nem is visszafordíthatatlanul, de megváltoztak.
