A Szépművészeti Múzeum régi spanyol festészeti gyűjteménye Spanyolországon kívül az egyik leghíresebb, rangjában Európában a párizsi Louvre és a szentpétervári Ermitage spanyol képtáraival vetekszik. Jelentősége abban rejlik, hogy az 1400-as évektől 1900-ig szinte hiánytalanul mutatja be a különböző korok és spanyolországi iskolák fejlődését.
A budapesti spanyol gyűjteményben őrzött alkotások a bemutatott mesterek (El Greco, Velázquez, Goya) életműveinek emblematikus munkái, amelyek egyetlen jelentős művészettörténeti kiadványból sem hiányozhatnak.
A legutóbbi évtizedben újabb remekművekkel gyarapodott a spanyol képtár, különösen a középkori gyűjtemény. Jelentősebb új szerzemény az Aragóniában működő ún. Retascón-i mester Szent András oltárának középső táblája, a katalán Pedro Garcia Benabarre Szent Péter és Pál apostol oltárszárnyképei, Luis de Morales Ecce Homo-ja, Francisco Barranco sevillai mester Konyhasarok csendélete, valamint a cordobai barokk vezető alakja, Antonio de Castillo két Szent Ferencet ábrázoló képe.
A kiállításon több olyan festmény látható, amelyeket a közelmúltban restauráltak, illetve új meghatározásukat a restaurálás elősegítette, így Alonso Cano Krisztus az Olajfák hegyén c. alkotása, José Antolínez(?) Színész c. képe, Escalante Az érckígyó-ja, vagy a Pedro Ruiz Gonzáleznek tulajdonított Ecce Homo.
A spanyol gyűjtemény új kiállítása az Ibériai-félsziget földrajzi egységei szerint, időrendben mutatja be a spanyol festészet közel ötszáz évét.
