Megvan az idei Capa-nagydíjas!

?Létezik Magyarországon egy civil szervezet, mely katonai jellegű szabadidős programokat szervez 10?18 éveseknek. Ma az állami kommunikáció egyre fontosabb részét képzi a honvédelmi oktatás, a kadétképzés mint jelenség itthon mégis jórészt ismeretlen. A kamaszok katonai oktatása a világ számos országában hosszú hagyományra tekint vissza. A latin iuvenes vagy iuventus ? fiatalság ? szó a 14 éves, azaz katonai korba lépett római polgárt jelölte, aki ekkor kaphatta meg első kiképzését. A Honvédsuli vezetői ? egy pedagógus, családsegítő végzettségű szakember és egy francia exlégiós ? szerint csoportélmény alapú, természetközeli, hazafias nevelést biztosítanak a fiataloknak. Hajnali ébresztő, futás és torna a csípős hidegben, majd olajozott rendben felszolgált reggeli, amit az erre beosztott szervízcsapat takarít el. A tisztek ? maguk is gyerekek ? magabiztosan irányítják a 40?50 fős közösséget, akik megtanulnak parancsoknak engedelmeskedni, sorakozni, menetelni, és azt, hogy csúnya beszédért, szemetelésért és elhagyott felszerelésért fekvőtámaszok járnak. Valódi fegyverek replikáival tanulnak lőni, az idő nagy részét azonban a természetben való túléléssel kapcsolatos ismeretek elsajátításával töltik. A táborokat nagyszabású, csapatok között folyó harci játék zárja? ? idézik Bartha Mátét a Capa Központ oldalán.

A Capa-nagydíj 2019 ösztöndíjainak nyertesei

A Capa-nagydíj 2019 első zsűrije Bánhegyesy Antal Ortodoxia, Hajdú D. András Szofi élete, valamint Hermann Ildi Az utolsó túlélők ? itthon maradt magyar zsidók hiányzó történetei című pályaművéért ítélte oda már negyedik alkalommal a fejenként 500+200 ezer forintos támogatással járó Capa-nagydíj ösztöndíjakat 2018. október 17-én a Capa Központban.

A Capa Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkájának elismeréseképpen 2014 októberében alapította meg a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, melyről a magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri két lépcsőben dönt. A három ösztöndíjas egy év múlva, 2019 októberében számol majd be a jövő évi zsűrinek projektje előrehaladtáról, és így közülük kerül majd ki a nagydíjas alkotó, aki további hárommillió forintot vehet majd át.

?Fotósorozatomat egy nyárádtői eset inspirálta. Az erdélyi faluban egy több száz éves múltú görög-katolikus templomra ráépítettek egy ortodox templomot, teljesen bekebelezve azt. Ennek köszönhetően alakulhatott ki a ?templom a templomban? kevesek által ismert, abszurd helyzete. Sorozatom felhívja a figyelmet a központilag manipulált identitásformálásra, jelesül a romániai ortodox egyház szimbolikus és robbanásszerű térhódítására, ami tovább folytatja a kommunizmus idején elkezdett nemzeti homogenizálást. Az effajta vallási homogenizáció a Romániában több éves múltú nemzetépítési hagyományok újabb platformra való kiterjesztése magával vonja az ortodox egyház szoros kapcsolatát a román nemzeti identitás kérdésével. A rendszerváltás óta Romániában több mint 7000 ortodox templom épült, ezen kívül több mint ezer épülőfélben van napjainkban is. Ez azt jelenti, hogy huszonhét év alatt minden második nap átadnak egy ortodox templomot Romániában? ? olvasható a Capa Központ oldalán Bánhegyesy Antal projektleírása.

?Vizuális családtörténetet készítek, amelynek középpontjában egy kétéves roma kislány áll, Szofi. A sorozat különlegessége a történet hétköznapiságában rejlik, mivel arra a helyzetre reflektál, amelybe sok tízezer család került a rendszerváltást követően: a totális kiszolgáltatottságba. Munkámban arra teszek kísérletet, hogy az időközben kialakult baráti viszony alapján belső perspektívából mutassam meg a család hétköznapjait, azt a dinamikát, amely szinte lehetetlenné teszi a kitörést a mélyszegénységben élők ?kasztjából?. A cigányság ijesztő leszakadása a korunkat alapvetően meghatározó jelenség; sorozatomban megjelennek azok az alapmotívumok, amelyek ennek a leszakadásnak a jól ismert sajátosságai, és amelyek jellemzőek a Bordács-családra is: a közmunka, az adósságspirál vagy a sérült gyermek otthoni nevelése. Reményeim szerint láthatóvá válnak a hosszú távú tendenciák, a buktatók, amelyekkel szembesülnek, és kiderül az is, mennyire tudják ők maguk irányítani a sorsukat? ? olvasható Hajdú D. András projektleírása az oldalon.

?Hiányzó történetek című fotó- és interjúsorozatomban New Yorkban élő magyar zsidókat szólaltattam meg és fényképeztem. Tíz különböző sorsot mutattam be fotókkal és szövegekkel. Érdekelt a történetük, hogy mikor, miért és hogyan hagyták el hazájukat, van-e kapcsolatuk Magyarországgal, mit vittek magukkal, mit jelent számukra a magyar zsidó gyökerük. A sorozat kiindulópontja a hiány. Egyrészt ezeknek az embereknek teljesen más élet adatik, ha nincs háború, ha nincs a vészkorszak, ha nem kell elhagyniuk a hazájukat; hiányoznak a mai Magyarországról. A hiány másik oldala személyes, a nagymamámról szól. Ő holokauszt-túlélő volt, azon kevesek közül való, akik hajlandóak voltak beszélni a borzalmakról. Én pedig az utolsó generáció tagjaként, melynek tagjai még személyesen hallgathatták/hallgathatják ezeket a történeteket, azt éreztem, fontos lenne kérdezni, meséltetni őt. Azt hittem, bármeddig van időm. Nem volt. Meghalt, mielőtt sort keríthettünk volna ezekre a beszélgetésekre? ? mesél sorozatáról Hermann Ildi a Capa oldalán.

Forrás és fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ