Az öt ciklusból, 65 versből megszerkesztett kötetnek már a címadása is gondolkodásra késztet. A pigment a bőr legfelsőbb rétegében, a hámsejtekben képződő elszíneződés. Elszaporodása, térfoglalása nőknél és férfiaknál egyaránt összefüggést mutat az öregedés folyamatával, a változó kor elérésével. A pigmentfoltra igaz, hogy lehet a szépség apró pöttye az ajkak zugában, amennyiben viszont nagyobb kiterjedésű és formátlan bőrhiba, el is csúfíthatja a viselőjét.
Élettelen anyagok, festékek színét a pigment adja meg, és végtelenül sok árnyalatot eredményezhet. Állhat koromból, rozsdából, talkumból, titán-dioxidból, és még sorolhatnánk.
A kötet nyitóciklusának címe megegyezik a könyv címével, és a legfontosabb emberi kapcsolatokat járja körül, nem akármilyen izzó szenvedélyességgel. A töredékek egy házasságból című opus a párkapcsolatban testileg-lelkileg sérülő fél drámai monológja:
semmi baj nem volt, aztán fenyegetőzött,
ordítozott, lekurvázott, odavágott a falhoz,
belém rúgott, aztán még egyet,
még egyet, és még.
(…)
ha nem ivott, virágot hozott.
Itt jegyezzük meg, hogy a költői mesterséget felsőfokon űző Nagy Zsuka lapunknak egy korábban adott interjújában megemlítette, mennyire foglalkoztatják az olyan társadalmi problémák, mint a bántalmazottak, kiszolgáltatottak helyzete, hiszen a családokon belüli erőszak hazai elterjedtségét pontosan mutatja, hogy a statisztikák szerint hetente egy nő életét veszti partnere agressziója következtében. Ennek kapcsán eszünkbe juthat Sartre aforizmája, miszerint a pokol a másik ember. Ugyanezt a téma jelenik meg a vacsora című szabadversben:
mikor végzett, fel akartam állni, de a talpát a hátamnak
nyomta, nem engedett. felnyögtem, és visszahuppantam
a földre. ő ült az asztalnál (…)
láttam a szemén, mikor hazajött,
meg fog ütni. mosolyogtam, levettem a kabátját.
A rendkívül erőteljes, szívbe markoló kezdet után mit sem enyhül a feszültség: a költő nem hagyja ellankadni olvasóját, nem óhajt kiszolgálni semmiféle, lírai lágyságra vonatkozó befogadói vágyat. A tanítás című vers a keménykezű, brutális életfelfogású apának állít emléket. Természetesen nem tudhatjuk, mennyire személyes indíttatású, saját tapasztalatokat felhasználó szöveggel van dolgunk, de ez nem is érdekes. A vers beszélője, az apa nem átall kimondani olyan „életbölcsességeket”, mint hogy:
mindenkit meg kell zsarolni.
mert az emberek félnek,
hiszen mindenkinek van sara.
nem akarnak belekeveredni semmibe (…)
mert tudja, az ártatlanok
biztosan megszívják (…)
és mindig győzni kell fiam
Nagy Zsuka lírájának másik, összetéveszthetetlen ismertetőjegye a vidéki élet szociografikusan pontos, szinte hiperrealista ábrázolási módja, ami a földutakon, rövidre vágva című ciklusban éri el csúcspontját: „Csak azok a szagok ne lennének, azok rosszabbak, mint a valóság” (bor és gázolaj). Ugyanitt: „Szétitta a máját, infúzióra kötötték, gyógyszerekkel kezelték, / mikor jobban lett, kiszedte a kezéből a branült, / felvette a pizsamáját és a köntösét, és kiment leinni magát / a gyógyegérbe, két nap múlva meghalt.”
Ugyanebben a ciklusban, a sör, kinti budival című költeményben az igazabb, tisztább, teljesebb életre vonatkozó, talán elérhetetlen, soha be nem teljesülő vágy jelenik meg: „Magyarul sokkal erősebbet lehet mindenből, almából, szőlőből, szilvából, körtéből / halálból, életből is erősebbet. Üszkös, fekélyes élet. Káromkodást, nyögést, / kéjt hoz a szél a kinti budi körül, tavasz van.”
A következő ciklus, a szomszédok című fejezet a szerző egy másik, lapunkban már ismertetett, delej című kötetét juttatja eszünkbe. Abban is találkozhatunk egy felsorolásszerű egységgel, csak míg ott a szűkebb család nyelvhasználata kerül terítékre, a szomszédokban a közvetlen lakókörnyezet sokszor elviselhetetlen, szánalmas s csak nagy néha irigylésre méltó élettevékenységének szuggesztív-ironikus leírása tárul a szemünk elé. A kötet e része a hétköznapok tárgyi-személyi valóságát mutatja be. Erről az 1970-es, 80-as évek különösen rossz hangszigetelésű, agyonzsúfolt panelházainak, „rabszolgatelepeinek” kakofóniája, az élhetetlen életek reménytelen, halálig tartó egymáshoz préselődése jut eszünkbe. Az emberi sorsok, esetek leírásának ciklussá komponálása itt az emelet és az ajtó számának megjelölésével történik.
Éjszaka összeveszett a szomszéd pár. (…)
Méltatlankodom. És elordítom magam.
Kussoljatok már.
(1/4)
A szomszéd nénit nem látogatja senki.
Részegen szédeleg a lépcsőházban.
(2/2)
A fiú nyugtatókat szed, és pánikrohamai vannak.
Nem talál munkát. Egyre rendezetlenebb.
(4/2)
Ennek az egységnek a zárlatában a költő az olvasó számára jóleső módon váratlanul kifordítja a nézőpontot:
Én vagyok a többiek szomszédja.
hangosan hallgatok zenét és ugrálva
táncolok. (…)
Néha büfögök a lépcsőházban,
és félek a sötétben.
(4/4)
Nagy Zsuka eleven, nyugtalanító verseskönyvének grammokban mért súlya nem jelentős, nem is valami méretes: elfér egy oldalzsebben. De bátran kijelenthetjük, hogy sok jó vers kis helyen is elfér.
Nyitókép: PKÜ/Onda Péter
