Miért a Fehérlófia című népmesére esett a Bábszínház választása, hogy bábelőadás legyen belőle?
Ezt nem tudom. Gondolom, Veres Andrásnak, a rendezőnek volt régi terve, hogy megcsinálja, és ez találkozott a színház elképzeléseivel ? majd kiválasztották a színészeket, a látványtervezőt, a zeneszerzőt és az írót.
Ez az első gyerekdarabja. Mennyire kívánt más hozzáállást, hogy gyerekeknek kellett írni?
Mondhatnék szépen hangzó dolgokat, hogy ?teljesen más szemlélet kellett hozzá?, ?a gyerekeket nem lehet becsapni?, meg hogy ?megtaláltam magamban a kisfiút, és az írta meg a történtet? stb., de nem így volt. Adva volt egy történet, kaptam egy jelenetvázat, ez alapján kellett írnom a szöveget, és kész. Valójában pont az úgynevezett felnőttszínház követeli azt a bizonyos más hozzáállást. A nem gyermekszínházi darabokban is szeretek játszani, viszont ott ennek komoly korlátai vannak, ott nem lehetek annyira játékos, amennyire jól esne, ott néha muszáj okosnak lenni. A Fehérlófiánál ezeket a fegyelmező pontokat nem éreztem. Azt írhattam, amit akartam, nem kellett figyelni, hogy jaj, ez túlstilizált, az meg infantilis, hogy jaj, ebben nincs elég komolyság vagy, hogy túlságosan komolyan van véve. Ez egy mese, itt mindent lehetett a szakralitástól a börleszkig. Ami meg fölösleges volt, azt kihúzták.
Meczner János, a Bábszínház igazgatója a könyvbemutató sajtótájékoztatón azt mondta, hogy ez egy nem nagyon ismert népmese, míg én úgy emlékszek, hogy ötödikes irodalomkönyvemben is benne volt.
Talán pont a Fehérlófia a legjellegzetesebb magyar népmese, Meczner János arra gondolt, hogy nem ismerjük a saját meséinket. Azaz: vegyünk egy felnőttet, ő nem biztos, hogy tudni fogja a történetet az elejétől a végéig, de biztos, hogy vannak neki ismerős elemek ? Kapanyányimonyók személye vagy a griffmadár-jelenet. Bevallom, én is több ponton meglepődtem, amikor először elolvastam, hogy jé, ebben van sárkány, jé, ebben van az, hogy ?a hasadról eszem meg a kását?.
Milyen saját újdonságot írt a mesébe? Tett bele új elemeket, bővítette a mitológiáját?
Remélem, hogy nem. Nem ez volt a felkérés, meg én sem akartam egy saját olvasatú Fehérlófiát, mint ahogy a Bibliából vagy A helység kalapácsából se kell se jobb, se másik. A rendezőben élt egy képi világ, ami összhangban volt azok elképzelésével is, akik az előadás díszletét megalkották. Ebbe illeszkedett be a szövegem. Nem is illeszkedett, hanem mivel Andrissal sokat beszélgettünk a megírás alatt és előtt: eleve ebbe az elképzelésbe íródott a szöveg. Korábban Horváth Csabával tudtam így együtt dolgozni.
A próbák során kicsit változott a szövegkönyv. Mielőtt kiadta a kezéből, megmutatta a gyerekeinek, gondolta, hogy lenne rá szükség?
Nem is kicsit változott! Rengeteg olyan ötlet került bele, ami a próbán született, és nekem le se volt írva. Igen, megmutattam az akkor kilenc éves lányomnak, elolvasta, és azt mondta, hogy jó. Valószínűleg azonban bármire ezt mondta volna. A gyerekek nem nagyon fogalmaznak meg kritikát, maximum azonnal elfelejtik, amit látnak-olvasnak ? vagy hosszú, vicces, esetleg félelmetes részekre emlékeznek belőle. Nem nagyon fogalmaznak meg olyat, hogy rossz volt a jelmez vagy a koreográfia. Már az első perc előtt kiabálják, hogy kezdődjön, az első felvonás végén ott a vastaps, a darab végén pedig kiabálják, hogy vissza-vissza, ha tetszett nekik, ha nem. Később derül csak ki, hogy az előadás sikeres volt-e, vagy nem.
A darabot 2013-ban mutatták be, idén jelent meg a szövegkönyve az előadás képeivel illusztrálva. Kinek volt az ötlete, hogy egy ilyen kötet megjelenjen?
Az Orpheusz Kiadó részéről jött a megkeresés, pontosabban Erős Kingától, aki nagy Bábszínházba járó, és ő vetette fel. Nem gondoltam, hogy bármelyik színpadi művemnek meg kellene jelennie önálló kötetben. Ott van a Köztársaság című könyvem, aminek a címadója egy dráma, de ettől még nem egy drámakötet, mert sok más is van benne. Viszont ez a legszebb előadás, amihez közöm volt, már harmadik éve megy, lényegében ezzel a darabbal értem el a legtöbb embert, ez az az előadás, amit az életemben a legtöbbször láttam, mert amikor csak tehetem, megnézem. A színház nem egy megörökíthető műfaj. Akárhány kamerával vesszük is fel, az előadás nevű élőlény elpusztul, amint leveszik a színpadról. Ezzel a könyvvel talán sikerül abból egy szeletet megőrizni, ami havonta kétszer a Bábszínház színpadján játszódik.
Kemenes Géfin László író írt egy e-mailt a kiadójának, amiben perrel fenyegette, mondván ellopta a Fehérlófia címet. Az külön érdekesség, hogy abban a levélben sem az Ön, sem a kiadó nevét nem tudta helyesen leírni.
Ez az egész szerintem inkább vicc, mint komoly dolog, de a vicc kedvéért válaszolhatok komolyan. Volt neki pár évtizede egy ilyen című verseskötete. A Fehérlófia tényleg inspiráló mese, nekem is eszembe jutott a bemutató körül, hogy ebbe a történetbe egy egész verseskötetnyi verset lehetne beleírni ? ha ilyet akarnék, nyilván megnézném, másnak is eszébe jutott-e már. De ez az előadás szövegkönyve, és egyáltalán nem érdekel, hogy a Belga vagy Jankovics Marcell egy másik műfajban írt-e, kiadott-e ilyen című művet. Ezeket pont hogy elkerültem az írás alatt, hiszen zseniálisak. Tavaly Buda Ferencnek is megjelent egy verses meséje ugyanezzel a címmel ? és elég szürreális elképzelni, hogy Buda Feri bácsi engedélyt kér Kemenes Géfintől, hogy megjelenhessen egy könyve. Hogy a címzettek nevét nem tudta helyesen leírni a levelében, az meg csak annyit jelent, hogy alapvetően mást tart mulatságosnak a világ jelenségeiből, mint én. Én ezt az egész ügyet tartom annak. Sajnos egyelőre nem perel, pedig megírtam neki a címemet. Élveznék egy ilyen tárgyalást.
Míg Kemenes Géfin László allegorikusan dolgozza fel a mesét, Ön magát a történetet vitte színre.
A törvény az egyedi címadást védi. A Fehérlófia címre rengeteg találat van a könyvtári adatbázisban. A Fehérlófia 2.0 már egyedi cím lenne, azt már védené a törvény. Megnyugodhat minden pályakezdő költő: továbbra is lehet Szerelem címmel verset írni.
A Fehérlófia után csak mesedarabokkal jelentkezett, ez lenne a jövő?
Két mesedráma lesz a közeljövőben, az egyiket jövő héten mutatják be Miskolcon, ez egy Kököjszi és Bobojsza-feldolgozás Bereczki Csilla rendezésében. Ezen kívül Veres András hívott egy debreceni Rigócsőr királyba. Mást nem tervezek, megyek vissza a helyemre verset írni. Ez a színházas időszak az elején inspiráló volt, később viszont nagyon a versek rovására ment. Másrészt a rengeteg előadásból csak kettő volt a saját ötletem, a Köztársaság és a még be nem mutatott Becsvölgye. Minden más szöveg fordítás, feldolgozás, átirat volt, és felkérésre születtek. Nem tudok jó saját darabokat írni. Amit én drámának gondolok, abból sokszor hiányzik a dráma, ha szembenálló felek találkoznak, onnan meg a konfliktus. Más, ha egy gyerekdarabról vagy fordításról van szó, hiszen ott van vonalvezetés, vagy egy jól megrajzolt dramaturgi vagy rendezői koncepció, ami köré nekem csak szöveget kell írnom. Az azért megy.
A Hévíz című folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Mennyire más szerkesztőnek lenni, mint irodalmárnak? Összeegyeztethető a kettő egymással, vagy ütköznek?
Cserna-Szabó Andrással már negyedik éve szerkesztjük a folyóiratot, a héten jelenik meg az idei első szám. Úgy fogjuk fel, hogy olyan folyóiratot próbálunk összerakni, amit mi olvasóként szívesen a kezünkbe vennénk. Mi csak ennyit teszünk hozzá, minden más a szerzők és a folyóiratot kiadó önkormányzat műve. Három év után odáig jutottunk, hogy a jövő hónapban antológiánk jelenik meg a Magvető kiadónál. 2015-ből nézve el se tudom mondani, mennyire hálás vagyok azoknak a szerzőknek, lényegében barátainknak, akik már a legelején megbíztak bennünk, és novellákat, verseket adtak egy országosan nem ismert folyóiratnak. 2012-ben Kemény István-verssel kezdődött a mi időszakunk a Hévíznél ? már akkor megtisztelő volt, de innen nézve még inkább annak tűnik. Most viszont már terjedelmi gondjaink vannak, mivel kéthavonta jelenünk csak meg, nettó 60-65 oldallal, aminek a fele szépirodalom, fele interjú, gasztronómia, esszé és helytörténet. A versek tekintetében sajnos kezd kialakulni az a féléves várólista, amitől mindig is rettegtem.
Hogyan egyeztethető össze a szerzői és a szerkesztői feladat? Fura, mert én pont azóta nem nagyon írok, amióta a Hévíznél vagyok. Nyilván két agyat kíván ez a két dolog, mert először vagyok én, mint a költő, és aztán vagyok én, mint az, aki mások versei közül válogat. Magunktól mindenesetre nem közlünk semmit a szépirodalmi blokkban. Nem lehet egyetlen versem sem olyan fontos, hogy épp a Hévízben közöljem ? egy pályakezdő költő első versének helyén. Miért ne adhatnám másnak? Sok, általunk addig nem ismert író-költő küld nekünk szöveget, fiatalok, idősebbek is. Ha jók, csont nélkül lehozzuk őket, és még örülni is tudunk annak, ha valaki jót ír.
Mit jelent az Ön számára a kultúra?
Mondjuk azt, hogy viselkedés, vagy annak kísérlete. Viselkedés versben, az utcán, bemutatkozáskor, viselkedés szülőkkel, nőkkel, idegenekkel és így tovább.
Bodor Máté
