A torony azonban csak egyike a Mekka központjában készülő új létesítményeknek, amelyek között vasútvonalak, luxus felhőkarcolók, szállodák egyaránt találhatók - valamint a Nagymecset hatalmas bővítménye. A The New York Times riportja szerint a város történelmi magjának átalakítását sokan visszataszítónak tartják, és a munkálatok miatt szokatlanul éles bírálatok érik a tekintélyuralmi szaúdi kormányzatot.
"Ez Isten házának kommercializálása - mondja Szami Angavi szaúd-arábiai építész, aki kutatóközpontot hozott létre a mekkai zarándoklathoz, a háddzshoz kapcsolódó várostervezési problémák tanulmányozására. - A lakások annál drágábbak, minél közelebb vannak a mecsethez. A legdrágább tornyokban milliókba kerülhet egy 25 éves lakásbérlet. Aki látja a mecsetet, az még ennek is a háromszorosát fizeti."
Szaúd-arábiai hivatalnokok szerint az építési - és bontási - boomra szükség van ahhoz, hogy el tudják helyezni az egyre több Mekkába érkező zarándokot, akiknek a száma tavaly csaknem hárommillió volt. Az amerikai lap tudósítóját, nem lévén mohamedán, nem engedték be a városba, de beszélt sok olyan Mekkát jól ismerő mohamedánnal - köztük építészekkel, városvédőkkel, még kormánytisztviselőkkel is -, aki szerint a tervek mögötti igazi mozgatóerőt a pénz jelenti, a vágy, hogy értékes ingatlanokból profitra tegyenek szert. Segít a megvalósításban az iszlám különösen szigorú szaúd-arábiai értelmezése, amely a Mohamed utáni kor - és az általa szült épületek - jelentős részét erkölcstelennek, rossznak tartja, s úgy ítéli meg, hogy több évszázados épületek büntetlenül lerombolhatók.
Ez a mentalitás Mekka szent városát jól érzékelhető osztályismérvek szerint osztja meg - a gazdagok a Nagymecset körüli exkluzív, légkondicionált magas épületekben laknak, a szegényeket pedig egyre inkább a külvárosokba űzik. Volt olyan időszak, amikor a szaúdi kormány építészeti és várostervezési intézkedései, különösen Mekka vonatkozásában nem tűntek ennyire érzéketlennek.
A múlt század hetvenes éveiben, amikor a kormány átvette az ellenőrzést az ország olajmezőit kitermelő amerikai nagyvállalat, az Aramco fölött, az égbe szökő olajárak nemzeti modernizációs programok hullámát indították el, egyebek mellett nagyszabású erőfeszítéseket azért, hogy jobb körülmények között lehessen lebonyolítani a szent zarándoklatot, a háddzsot, amelynek utolsó rítusa a Kába-kő hétszer történő körbejárása.
A tervek megvalósításába a világ legtehetségesebb építészei közül is többen részt vettek, mert bátorította őket az a lehetőség, hogy nagyobb szabadsággal kísérletezhetnek, mint Nyugaton, ahol a modernizmusba vetett hit nagyrészt elhalt. Legjobb - modern, de a helyi környezet és hagyományok iránt érzékenységet mutató - munkáik ellentmondanak annak az elterjedt véleménynek, hogy a modern építészet abban a formában, ahogy a fejlődő világban megvalósult, nem több, mint a Nyugat kulturális dominanciára törekvésének durva kifejeződése.
A jó példák közé tartoznak Ott Frei német építésznek az 1970-es évek végén épített figyelemreméltó sátorvárosai, amelyeknek összecsukható, szétszerelhető épületeihez a nomád beduin törzsek hagyományai szolgáltatták az ihletet, és amelyek azért készültek, hogy a háddzson részt vevő zarándokokat a régi várost körülvevő hegyekben ökológiai károkozás nélkül el lehessen helyezni.
Ezzel szemben a jelenlegi terveket akár történelmi paródiaként is lehet értelmezni. A hatalmas óratornyon kívül is van sok túlméretezett fejlesztés, köztük a Nagymecsethez toldandó bővítmény, amely mellett eltörpül az eredeti létesítmény -, és ezek különböző áliszlám stílusokat követnek. Az új építmények Las Vegas-i jellege elterelheti a figyelmet az igazi bűnről, arról, ahogy a fejlesztések eltorzítják az egykor sokszínű, belső rétegzettség nélküli várost. A mekkai óratornyot fél tucat azonos stílusú luxus magasépület veszi körül, és a fejlesztés máris olyan méreteket öltött, hogy elűzte a városközpontból a középosztálybeli és szegény lakókat. "Nem tudom, hová mennek, talán Mekka külvárosaiba, vagy Dzsiddába. Mekkát megtisztítják a mekkaiaktól" - vélekedik Szami Angavi.
A változások valószínűleg ugyanolyan nagy hatással lesznek a Nagymecset szellemiségére, mint Mekka városképére. Sokak szerint a rendkívüli élmény, amelyet akkor él át az ember, ha megáll a mecset udvarán, a környező hegyekhez köthető. Azoknak a jelentős része önmaga is szent hely, és jelenlétük a bensőséges érzést kelt az emberben. "Ironikus,hogy a fejlesztők azt mondják, minél több torony épül, annál több helyről lesz jó kilátás - magyarázza Fejszal al-Mubarak várostervező, az Idegenforgalmi és Örökségvédelmi Minisztérium munkatársa. - De csak a gazdagok léphetnek be ezekbe a tornyokba. Övék lesz a kilátás."
Nem átlagos osztálykonfliktusról van itt szó. Az átalakítás megmutatja azt az ellentétet, amely a felturbózott kapitalizmus hívei és azok között feszül, akik szerint a szabadpiac szellemiségét meg kell(ene) állítani az iszlám egyenlőségi eszme megtestesülésének tekintett Mekka kapui előtt. "Nem akarjuk ide hozni New Yorkot. A háddzs mindig annak az időszaknak számított, amikor mindenki egyforma. Nincsenek osztályok, nincs nemzetiség, csak nyugalom, kiegyensúlyozottság" - fogalmaz Szami Angavi.
