Úgy mesélik, lubickol a szerepben.
Remélem, így van! Egyébként úgy láttam, mindenki nagyon szereti a próbákat. Bezerédi Zoltán felkészült, igényes és kemény rendező, aki minden pillanatban az őszinteséget, a hitelességet és az életszerűséget keresi. Remek ?színész-instrukciókat ad?, hiszen ő maga is kolléga. Nagyon élvezem a próbaidőszakot, kiváló kollégákkal dolgozhatok együtt. Egyik ?lányom? tehetségesebb, mint a másik: mind a hármat elfogadnám sajátomnak.
Milyen tulajdonságok segítik Szalaynét, a sokat megélt lányos anyát?
Ő egy édesanya, a szó legnemesebb értelmében. Melegszívű, gondoskodó, odafigyelő, szerető édesanya. Talán nem tökéletes, de mindig jó szándék vezeti. A lányai mellett áll, próbálja segíteni őket, mindhármat a maga módján. Persze az édesanyák sem mindenhatók, időnként tehetetlenül nézi gyermekei csetléseit-botlásait. Azt hiszem, akinek van gyereke, pontosan érteni fogja, milyen sok türelem, figyelem, megértés van ebben az asszonyban. Az anyai szeretet ugyanolyan hőfokon képes égni, mint a szerelem, a nagy különbség az, hogy az anyai szeretet soha nem múlik el.
Milyen mintát ad a lányoknak a szülők házassága?
A szülők sírig tartó boldogságban élnek. Rajongva szeretik egymást, és ezt ki is mutatják. Aggodalmaik egyetlen forrása, hogy vajon a lányok megtalálják-e boldogságukat. A mama egyúttal a család villámhárítója: nem kell mindent tudnia a papának, elég, ha az én szememen keresztül látja, érzi a valóságot.
Saját anyai tapasztalatai segítették Szalayné megformálását?
Nagyon sokban! A lányom, a fiam és öt unokám mellett sok mindent megéltem anyaként és nagymamaként. Ez a szerep lehetőséget ad, hogy megmutassam azt a temérdek aggodalmat, figyelmet és szeretetet, amit életem során adtam és kaptam.
?Szerelmes? emlékek? Mikor találkozott először Barta Lajos darabjával?
Kaposváron játszottam először, mégpedig Lujzát, a három lány egyikét. A rendező Ascher Tamás volt, Komoróczyt Reviczky Gábor játszotta. Emlékezetes előadás volt, s erre készülünk most is. A sors ajándéka, hogy Lujza után a mamát is eljátszhatom.
Szöveg: Rákász Judit
Fotó: Walter Péter
